Szerző: Nakano

Egy fiatal parasztlegény nyomorúságosan élt a kunyhójában, de sohasem panaszkodott, mert a természet szépsége mindenért kárpótolta érzékeny lelkét. Egy nap édes illat szállt feléje az erdőből. Az illatáradatot követve egy fenyőfához ért, s az ágai között csodálatos fátylat pillantott meg, nap-és holdsugarakból szőve, csillagokkal teleszórva. A legény megfogta a fátylat, de akkor előtűnt egy ismeretlen lány, és kérlelni kezdte, adja vissza kendőjét. A fiatalember először visszautasította a kérést, erre a lány keservesen sírva fakadt. Az erdő leánya vagyok  mondta, és a kendőm nélkül nem térhetek vissza nővéreim közé. – Akkor…

Olvass tovább!

Egy időben a Japán-tenger partján borzalmas sárkány tartotta rettegésben az embereket: hirtelen bukkant ki a vízből, s az ott lubickoló gyerekek életére tört. Belten, a boldogság istennője az égből figyelte ezeket a jeleneteket. Végtelen jóságában nemcsak a gyerekeket és a szüleiket sajnálta, hanem a sárkányt is. ,, Talán  gondolta  azért ilyen gonosz, mert a tenger mélyén magányra van kárhoztatva. Hogyan is lehetne jó és nagylelkű, ha még vele sem tett soha senki jót? Belten hattyú alakját öltötte magára, egy felhőre telepedett, s leszállt a földre. Lehajolt a tenger színére, és…

Olvass tovább!

Valamikor, réges-régen élt három jó barát. Az egyik vásári mutatványos volt, a másik fogorvos, a harmadik meg kóborló hegyi szerzetes. Rá se hederítettek a világra, csak ráérősen kódorogtak hol erre, hol arra. Folyton úton voltak, együtt vándoroltak, de annyi pénzt azért mindenütt megkerestek, hogy az aznapi betevő falatjuk meglegyen. Egyszer éppen egy hegyen kaptattak fölfelé, s már jól benne jártak az erdő sűrűjében, amikor isten tudja, hogyan, de letévedtek az útról. – Sebaj! Majd csak kilyukadunk valahol! Menjünk! Még a nap is magasan járt, sietős dolguk sem volt, ballagtak hát…

Olvass tovább!

Egy paraszt törött szárnyú verebet talált. Felvette, hazavitte, és szeretettel ápolta, bár a felesége a szemére hányta, hogy túl sok időt fecsérel rá. A kis veréb néhány nap múlva meggyógyult, és mivel nem akarta, hogy az ember állandóan veszekedjen miatta a feleségével, hazarepült a fészkébe. A paraszt, amikor észrevette, hogy a madár eltűnt, nagyon elkeseredett, és a keresésére indult. Meg is találta, mire az egész verébcsalád ünneplésben tört ki, megköszönve a gondos ápolást. Egy ládikót ajándékoztak neki, de a lelkére kötötték, hogy ki ne nyissa, mielőtt hazaér. Hát, uramfia, a…

Olvass tovább!