Az első atombomba ledobása elindította a nukleáris fejlesztési hullámot. Milyen fázisai voltak ennek?
Egy mondat Hirosimáról. Rendkívül érdekesek az amerikaiak, akik mindent kiszámítanak. Kiszámolták, hogy olyan nehezen tudták az első valóban japán szigeteket, Okinawát elfoglalni, olyan óriási volt ez az emberveszteség, hogy a négy japán sziget elfoglalása egymillió halottat jelentett volna, így bevetették az atomfegyvert. Második megjegyzés: az atomfegyver bevetésének nyilván volt egy szovjet ellenes éle, ezt mindenki érezte. Harmadik megjegyzés: augusztus 6.-a, 8.-a, 9.-e. 6-a, 9.-e a Hirosima, Nagaszaki, 8.-a a szovjet hadüzenet. Tehát rendkívül érdekes. A szovjetek azt mondták, hogy három hónappal az európai háború vége után közbelépnek és szétverték a Kínában lévő japán hadseregcsoportot. Ettől kezdve ők is részesülhettek a béketárgyalásokból, és szeptember 2-től, a béke aláírásától a világon még egyetlen békés nap sem volt. Verseny. Rendkívül érdekes, hogy gyakorlatilag mind az amerikaiak, mind a szovjetek német atomtudósokat loptak el. Tehát a kérdés az volt, hogy ki mennyit tud ellopni, mind a kettőnek megvoltak a maga atomtudósai, de ez egy más kérdés. Az USA négy éves időelőnybe került, ami őrületesen nagy dolog.
Ez azt jelenti, hogy addig ő volt egyedül nukleáris nagyhatalom?
Az egyetlen. Ez így van. 1945-től 1949-ig, de amiről soha nem beszélünk, hogy három bevethető atombomba volt. Ebből egyet kipróbáltak Los Alamosban, kettőt pedig bedobtak Japán ellen. Tehát újabb bevethető atombombája nem volt. A következő lépés a hidrogénbomba. 1952. De itt az USA fölénye tíz hónap. És 1957, az első interkontinentális rakéta kipróbálása: ez a Szputnyik. Megjelenik a szovjet minőségi fölény, egy óriási amerikai mennyiségi fölénynél, és elkezdődik az a fegyverkezési hajsza, ami mindmáig tart. Ha én megnézem az 1970-es évek amerikai elméleteit, Kissingert, a kissinger-i első mondat úgy szól, hogy egy olyan világban élek, ahol katonai bipolaritás, politikai multipolaritás van. Tehát a világ katonailag kétpólusú, az ABC- (atom-, bakterológiai-, vegyi-) fegyverek 96-97%-a szovjet, amerikai. A politikai hatalom ötoldalú: Kína, Japán, Nyugat-Európa, Szovjetunió, USA. A helyzet mára alapvetően nem változott meg.
Azaz ma is két nagy atomhatalomról tudunk beszélni? Hogy ha ez így van, akkor melyek azok az országok, amelyek törekszenek erre a pozícióra vagy magas költségvetési forrásokat fordítanak a nukleáris fejlesztésekre?
Van néhány állam, amelynek van atomfegyvere. Ilyen a Kínai Népköztársaság, Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael (nem ismeri el, de neki is van). Észak-Koreának van rendkívül minimális mértékben, de bevethető fegyvere. Azt szokták mondani: az atomhatalmak száma 9 és 11 közt van. Lehetetlen megmondani a pontos számot, mert akinek van, az nem ismeri el. Az ön második részkérdésére: rengeteg állam folytatott atomkutatásokat. A két Korea közül Dél-Korea kezdte. Ilyent csinált Irán és a mostani megállapodás szerint ez úgy néz ki, hogy a katonai rész most véget ért. Ilyent csinált Szíria, Egyiptom, Svédország, Svájc, soha nem beszélünk róla: Dél-Afrika, Líbia, tehát Argentína, Brazília (hogy ugye egy másik kontinenst is mondjak), de valamilyen ok miatt abbahagyták. Ami rendkívül érdekes most az, hogy atomtitok már nem létezik. Körülbelül 30 évvel ezelőtt egy japán diák papíron megcsinált egy atombombát, tehát ez ma egyszerűen egy politikai döntés. A japán vezetés azt mondta, hogy ha és amennyiben Észak-Koreának bevethető atomfegyvere lesz, akkor 24 órán belül lesz bevethető japán atomfegyver, mert éles helyzetben atombombát idáig kizárólag Japán kapott.
Tehát világviszonylatban zajlik egyfajta atomfegyverkezési verseny, de mindezzel párhuzamosan viszont az atomtöltetek leszerelése, nukleáris leszerelés van. Akkor ez csak a színfalak előtt van? Mit jelent ez a valóságban?
Igen. Ez a világ egyik legjobb poénja. Miután ma alapvetően a helyzet nem más. Tehát egy tízezres orosz és amerikai atomtöltet számmal százas nagyságrendű vagy annál kevesebb francia, brit, kínai, egyéb atomtöltet áll szemben. Tavaly mind az oroszok, mind az amerikaiak bejelentették, hogy a töltetek számát csökkentették. Csodálatos! De azt elfelejtették mondani, hogy a bevethető töltetek számát mindkettő megnövelte. Máshogy megfogalmazva az ősi, római közmondás: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”. Mindkét fél rendkívül vigyáz arra, hogy még mindig akkora atommennyiségben legyen töltete, hogy ezzel a világot sokszorosan meg lehessen semmisíteni.
És akkor térjünk rá a lényegre. Van ma olyan konfliktuszóna vagy konfliktushelyzet világviszonylatban, amely kiváltó oka vagy ürügye lehet az atomtöltetek felhasználásának?
Amikor én még gyermek voltam, és ön még nem élt, akkor volt egy közmondás. Ez úgy szólt, hogy: „A világon bárhol egy hülye tábornok kirobbanthatja a harmadik világháborút. Németországban erre egy őrmester is képes.” A CIA főigazgatója, aki nyilván tökéletesen informált, nyugdíjba ment és írt egy könyvet, hogy hogyan törhet ki a harmadik világháború. Ő két opciót mondott: Észak- és Dél-Korea közt és Irán és Izrael közt. Az én válaszom az, hogy tökéletesen igaza van, de a mai helyzetben bármelyik konfliktus eszkalálódhat. Pakisztán csak India ellen fegyverkezik és fordítva. Tehát helyi, lokális problémák vannak. Egyik sem vetette be, hála a jó Istennek az atomfegyvert, de ezt nem lehet kizárni. Ha megnézem, bármely ország katonai doktrínáját benne van, hogy melyik az a pont, ahol ő beveti a fegyvert, ha kell elsőként. Tehát nyilván, ha valaki végveszélybe kerül. Ezért mondják azt, hogy egy atomhatalom ellen nem lehet háborút vívni. Ez jelenleg az egyik legérdekesebb mozzanat az orosz – amerikai kapcsolatokban, ahol a két fél szinte mindenütt szemben áll. Az iráni kérdésnél papíron egyetértettek, a valóságban nem. A szíriai kérdésnél látványos a szembenállás, a síita – szunnita ellentéteknél szintén, de lehetetlen atomháborút vívni, ezért az USA mindent megtesz, hogy gazdasági eszközökkel gyengítse Moszkvát, mire Moszkva megteszi a megfelelő válaszlépéseket.
Beszéljünk az iráni atomprogramról. Történelmi léptékű bejelentésnek és döntésnek titulálta vagy értékelte a résztvevő országok többsége. Ugyanakkor volt számos állam, amely kifogást vagy legalábbis félelmeket fogalmazott meg. Ilyen volt Izrael, a tel-avivi vezetés. Jogosak ezek az aggodalmak?
Hát azt szoktuk mondani, hogy az üléspontom meghatározza az álláspontomat. Én a világot Budapestről nézem. Az én agyamban rendkívül örülök, hogy ez a megállapodás megszületett. Egy: 12 éve tárgyaltak. Kettő: ott volt a Biztonsági Tanács öt állandó tagja és Németország. Kőkemény tárgyalások folytak. Irán elfogadta a feltételeket. Katonai atomprogram nincs, a dúsítás lemegy 4% alá, a centrifugák száma lemegy a töredékére, az évente feldolgozott atommennyiség a jelenleginek jóval kevesebb mint 10%-a, és az egész program átlátható és ellenőrizhető. Mit kap cserébe? A szankciók feloldását. Azért tisztázzunk valamit! Irán a térség vezető, középhatalma. Perzsa állam. Ez az Irán kereskedni szeretne. El akarja adni a kőolajat és a földgázt. Hihetetlen érdekes volt: amikor egyértelmű volt, hogy lesz megállapodás, a nyugati delegációk rohantak Teheránba. A francia delegációt a külügyminiszter vezette, a németet az alkancellár, Sigmar Gabriel. És mindenki üzletelni akar, mert itt az üzletet tízmilliárd Eurókban mérik, mert abban a percben, amikor eladhatja a kőolajat és a földgázt, van konvertibilis valutája. Minden kell neki, mert ilyen hosszú embargó után minden hiányzik neki. A kérdés második fele: gyakorlatilag kik vannak ezzel a megállapodással szemben. Egy: a szunnita államok, a szunnita tömb. Miért? Mert félnek egy megerősödő Irántól, ilyenek a Perzsa-Öböl menti államok, Szaud-Arábia vezetésével. Kettő: ilyen Izrael, amelyik most tett közzé egy felhívást – Netanjahu – arról, hogy ne szavazzák meg. És ilyen, jelenleg harmadikként: az amerikai republikánusok.
Forrás: Magyar Televízió (MTVA), M1 csatorna
