Móritz Mátyás: Haiku

Móricz Mátyás: Haiku

 

Szakadék

Szálltam és másztam,
mintha odafönt sosem
nyugodna a Nap.

A szakadékok
fölött, bennem iszonyúbb
szakadék hasadt.

Leolvasztotta
mégis a Nap hátamról
a  fagy-teleket.

Fájt a szívem. Most
szeretem az utat, mely
hozzád vezetett.

Tűznyelő

Nem csillapítja
könnyeim árját vigasz,
hiszen a Világ

nem folyamat, csak
átmenet, és enyém a
melankóliád.

Utazó vissza
sohasem tért, ha búcsút
én vettem tőle

Meddig kell még itt
ácsorognom – mondd – mint a
Nap tűznyelője?

Related posts