Szakadék
Szálltam és másztam,
mintha odafönt sosem
nyugodna a Nap.
A szakadékok
fölött, bennem iszonyúbb
szakadék hasadt.
Leolvasztotta
mégis a Nap hátamról
a fagy-teleket.
Fájt a szívem. Most
szeretem az utat, mely
hozzád vezetett.
Tűznyelő
Nem csillapítja
könnyeim árját vigasz,
hiszen a Világ
nem folyamat, csak
átmenet, és enyém a
melankóliád.
Utazó vissza
sohasem tért, ha búcsút
én vettem tőle
Meddig kell még itt
ácsorognom – mondd – mint a
Nap tűznyelője?
