A Szovjetunió fölfüggeszti Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatokat. Moszkvában a magyar érdekek védelmét ideiglenesen Japán veszi át.
1939. februárjában már napirenden volt Magyarországnak az antikomintern paktumhoz való csatlakozása, amelynek hírére a szovjet kormány igyekezett nyomást gyakorolni a magyar kormányra. Litvinov nem csak Tógóval, hanem Jungerthel is folytatott megbeszéléseket, s kijelentette, hogy mivel Magyarország kifejezte csatlakozási szándékát az antikomintern paktumhoz, február 2-tól a szovjet kormány fölfüggeszti a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Litvinov nem mondta, de köztudott volt, hogy a szovjet lépés célja az volt, hogy elriassza a kisebb országokat a hasonló lépéstől.
Jungerth természetesen sürgősen tájékoztatta a szovjet lépésről a magyar kormányt, amelynek megfelelő intézkedéseket kellett tennie a Szovjetunióban lévő magyar érdekek védelmére.
A moszkvai magyar követség személyzete Jungerth követtel az élen már elhagyni készült Moszkvát, miközben február 3-án Vörnle János Budapesten a külügyminisztériumba kérette Macumija japán követet és beszámolt neki Jungerth és Litvinov moszkvai tárgyalásáról. Vörnle azzal a kéréssel fordult a japán követhez, hogy a moszkvai japán nagykövetség vállalja el a Szovjetunióban a magyar érdekek védelmét.
Vörnle azt is közölte Macumijával, hogy Litvinov a Jungerthtel folytatott megbeszélések során az antikomintern paktum támadó jellegét hangsúlyozta, s a Magyarország elleni lépéssel akarta elejét venni más államok csatlakozásának.
Vörnle fölvetette a japán diplomatának egy ellenlépés lehetőségét, amelyhez nyilvánvalóan szükség lett volna az olasz, a német és a japán kormány közreműködésére is.
Macumija Vörnle fölvetéseire azt válaszolta, hogy azonnal táviratot küld Tokióba, ahonnan valószínűleg másnap kap választ. /1/
Február 5-én Macumija fölkereste Vörnlét, és közölte, hogy mielőtt Japán elvállalná Moszkvában a magyar érdekek védelmét, néhány pótlólagos felvilágosítást kér. Először is miért éppen Japánra esett a magyar kormány választása?
Vörnle erre azt válaszolta, hogy Magyarországot baráti érzelmek és bizalom fűzik Japánhoz, s hogy a szigetország és a Szovjetunió szomszédosak egymással.
Ezt követően a japán diplomata azt kérdezte, hogy mi szólt az ellen, hogy Olaszország vagy Németország vegye át a magyar érdekek képviseletét?
Vörnle erre kijelentette, hogy a magyar kormány értesítette Berlint és Rómát, de eddig semmiféle választ nem kapott.
Macumija ezt követően azt mondta, hogy Tógónak nagyon sok problémája van Moszkvában a szovjet kormánnyal, és tart attól, hogy az ottani magyar érdekeket nem tudná oly mértékben képviselni, mint ahogy az kívánatos volna. A japán követ kérte, hogy a magyarok ezt ne értsék félre, a tokiói kormány nem akar elzárkózni, de az aggályait is kénytelen a magyar kormány tudomására hozni.
Ezt követően Vörnle telefonbeszélgetést folytatott Csáky külügyminiszterrel, majd arra kérte Macumiját, sürgönyözzön Tokióba, hogy a japán kormány két-három hétre, vagy napra elvállalná-e a magyar érdekek képviseletét, amíg más államot a magyar kormány erre fölkér?
A japán diplomata azt válaszolta, hogy azonnal sürgönyöz Tokióba. /2/
Másnap Macumija ismét fölkereste Vörnlét, és kijelentette, hogy a japán kormány ideiglenesen elvállalja a magyar érdekek képviseletét Moszkvában, egyben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy kormánya nincs abban a helyzetben, hogy ezt a képviseletet állandóan ellássa.
Vörnle tudomásul vette a japán követ közlését, egyben kérte, hogy Macumija fejezze ki kormányának a magyar kormány köszönetét. Vörnle kijelentette, hogy továbbra is szükség lenne egy közös ellendemonstrációra, mire a japán követ azt válaszolta, hogy Japán számára a mostani időpont erre igen alkalmatlan lenne, mivel most folynak a tárgyalások a szovjet kormánnyal a halászati egyezményről.
Vörnle fölvetette, hogy a moszkvai német, olasz és japán nagykövet egyidejű szabadságolásának lehetőségét, mire Macumija kijelentette, tart attól, hogy Tógó szabadságolása akadályozná a szovjet- japán tárgyalásokat. A japán követ azt mondta, hogy a japán kormány az ellendemonstrációval elvben egyetért, de ismernie kell a kérdésben Berlin és Róma véleményét is. /3/
A japán kormány óvatossága teljes mértékben érthető volt, mivel a magyar érdekek védelmével nem akarta tovább feszíteni az amúgy is számtalan problémával terhelt szovjet-japán kapcsolatokat. Az már önmagában gesztus volt Magyarország iránt, hogy Tógó ideiglenesen elvállalta a magyar érdekek képviseletét, amelyet ezután a moszkvai svéd követség vett át.
A japán gesztus azért is fontos volt, mivel úgy tűnik, hogy Németországot és Olaszországot sem érdekelte különösebben a magyar ügyek védelme, az ellendemonstrációról nem is beszélve.
Magyarországot az elszigetelődés veszélye fenyegette, s a mindinkább a fasiszta diktatúra felé hajló Imrédy Béla miniszterelnököt az angolbarát magyar politikai körök megbuktatták, így gróf Teleki Pál megalakíthatta második kormányát (1939. február 16- 1941. április 3.).
Az új magyar kormány kiegyensúlyozott külpolitikára és a háború elkerülésére törekedett. A második Teleki kormányban is gróf Csáky István lett a külügyminiszter, akinek ezt a miniszterelnök és a kormányzó által is képviselt külpolitika megvalósítására kellett törekednie.
Az érzékeny japán diplomácia fölmérte, hogy nem csak a magyar miniszterelnök személye változott meg, hanem a magyar külpolitika irányvonala is.
Február 16-án Villani „Szigorúan bizalmas!” jelentést küldött Rómából, amelyben beszámolt a római japán nagykövettel folytatott tárgyalásáról.
A japán diplomata kifejezte reményét, hogy a magyar kormány most már mielőbb követet küld Tokióba, mivel ezt a japánok Magyarországi szimpátiája, a rokoni kötelékek, é az azonos politikai célkitűzések is indokolják.
A japán nagykövet kijelentette, hogy hisz abban, hogy a Szovjetunió bomlása hamarosan megindul, mivel általános elégedetlenség jellemző az országra, amelyet súlyosbít a heterogén népesség is.
A japán diplomata szerint a Szovjetunió fölbomlása nyomán kialakuló kisebb országok nem fenyegetik majd sem Japán, sem Európa békéjét. /4/
Folytatjuk.
1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Budapest, 1939. február 3.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Budapest, 1939. február 5.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Budapest, 1939. február 5.
4. MOL, KÜM POL, K 63 Róma, 1939. február 16.
