Végzetes harapás (kisregény) – 21. rész

  (folytatás) *** – Tanaka! Tanaka! – hallatszott a semmi közepén az ismétlődő hívás. – Ki az? – tekintett körbe Tanaka a hófehér végtelenben. Mintha egy teljesen fehérre festett helyiségben állna, ahol a mennyezet és a padló is egyszínű. De nem voltak sarkok, élek, és padlót sem érzett maga alatt. Csak lebegett ott a semmiben. Annyit tudott, hogy ott van. – Tanaka! – hallatszott újra, és újra. – Ne ijedj meg! – Itt vagyok! Hallak, de nem látlak! – forgott körbe maga körül Tanaka. Nem érzett irányokat, nem látott semmit…

Read More