Női választójog története Japánban

Női választójog története Japánban

Egy női választójogi mozgalom tokiói gyűlése.

Habár a női képviselet már a 19. század óta jelen volt, igazán erőteljes női választójogi mozgalmak az 1920-as években, a zűrzavaros két világháború közötti időszakban jöttek létre. Elnézve a társadalmi, politikai és kulturális átalakulást a japán lakosok zavarodottak és frusztráltak voltak, ahogy a kicsi, elzárkózott nemzetük világhatalommá nőtte ki magát. Ennek a frusztráltságnak talán az egyik legjobb példája a női jogokért való küzdelem.

Az 1868-as Meidzsi-restauráció után a jogok fogalma komoly kérdéssé kezdett válni. A 19. század végén a női jogi mozgalom első hívei reformokat akartak a nőket elnyomó patriarchális társadalomban. A korai feminista mozgalmak legfontosabb célja a lányok és nők oktatásáért való küzdelem volt. A politikusok úgy vélték, hogy a nők oktatása rendkívül fontos az államban, mert előkészítené a lányokat, hogy értelmes feleségek és anyák legyenek, akik szorgalmas és hazaszerető fiúkat tudnak nevelni. Habár a politikusoknak nem feltétlen ugyanazok voltak az indítékaik, mint a női jogok szószólóinak a nők oktatását illetően, a fejlődés utat nyitott a nők további előrelépéséhez a japán társadalomban.

Ahogy egyre több embert érdekelt a női jogok témája, a női érdekképviseleti csoportok fokozatosan fejlődtek, és egyéb nőket érintő problémákra is kiterjesztették nézeteiket. A két világháború közötti időszakban jelentek meg a női választójogi mozgalmak. A törvény tiltotta, hogy a nők politikai pártokhoz csatlakozzanak, kifejezzék politikai nézeteiket vagy részt vegyenek bármilyen politikai eseményben. 1920-ra a nők politikai részvételének engedélyezéséért való küzdelem a feministák fő témája volt. 1922-ben a japán országgyűlés módosította az 1900-as Rendőrségi törvény 5. cikkelyét, ezzel megengedve a nőknek, hogy részt vegyenek politikai gyűléseken. Ez azonban még nem engedte, hogy a nők politikai pártokhoz csatlakozzanak vagy szavazzanak. A parlament tagjai közül sokan fölöslegesnek és önzőnek tartották, hogy a nők szerepet kapjanak az ország irányításában. Hiába álltak szemben hatalmas ellenzékkel, a feministák elszántan harcoltak a politikai egyenlőségért.

Miután a nők jogot szereztek, hogy részt vegyenek politikai gyűléseken, a női érdekcsoportok aktivitása hirtelen fokozódott. Az Alumni, Keresztény misszionáriusok és egyéb női segédcsoportok is fejlődésnek indultak a két világháború közötti időszakban. Az 1923-as tokiói földrengés után megalakult a Tokió Rengo Fudzsinkai, a szövetség egyfajta katasztrófaelhárító-szervezetként is szolgált, amely segített azoknak, akiket negatívan érintett a földrengés. Az idő múltával ez lett a kor legnagyobb női aktivista szervezete. A szervezetet öt részre osztották: társadalom, foglalkoztatás, munkaerő, oktatás és kormány. A kormányszekció volt talán a legjelentősebb, ugyanis megalkotta az első számú női választójogi szervezetet, a Fudzsin Szanszeiken Kakutoku Kiszei Domei-t (League for the Realization of Women’s Suffrage, Egyesület a női választójog megvalósításáért), amely a kor legbefolyásosabb és legszókimondóbb női érdekképviseleti csoportja volt. A kormányszekció kiadott egy kiáltványt, ami felhívta a figyelmet a visszaélésekre, amitől a japán nők szenvedtek, és arra is, hogy hogyan lehetne ezeket a problémákat megoldani. A kiáltvány a következő pontokból állt:

1. A nők felelőssége az elmúlt 2600 év szokásait eltörölni, és egy új Japánt építeni, ami a nők és férfiak természetes jogait támogatja és hangsúlyozza;
2. Mivel a nők már fél évszázada, a Meidzsi-korszak eleje óta a férfiakkal együtt járhattak iskolába, illetve a felsőoktatási lehetőségeik is szélesebb körben kiterjedtek, igazságtalan, hogy a nőket kizárják a nemzetközi szavazásokból;
3. A politikai jogok nélkülözhetetlenek a több mint négy millió dolgozó nő védelme érdekében;
4. A háztartásban dolgozó nőket a törvény előtt el kell ismerni teljes emberként;
5. Politikai jogok nélkül a nők nem tudják elérni az állami elismerést nemzeti vagy helyi kormányzati szinten;
6. Lehetséges, sőt szükséges összehozni különböző vallású és foglalkozású nőket egy női választójogi mozgalomban.

A Fudzsin Szanszeiken Kakutoku Kiszei Domei és számos más női érdekképviseleti csoport folytatta a küzdelmet a társadalmi és politikai befogadásért, illetve törvény általi védelemért a patriarchális szokások ellen, amelyek továbbra is negatívan befolyásolták az országot. Küzdelmük folyamatosan fejlődött, amíg a nők végül megkapták a választójogot 1946-ban.

Katika

Inter Japán Magazin