A költő írjon verset, a filozófus csiholjon bölcs gondolatokat, ez a dolgok rendje. De a költő időnként belekontárkodik a másik munkájába (szerencsére a filozófus kevésbé követ el ilyen határincidenst), ő is kipróbálja szikráit a szellem birodalmában. Ebből furcsa dolgok lesznek, többnyire olyanok, amik versnek sánták, gondolatnak bicegősek. Vagy ki tudja… Én Wong szant hívtam segítségül, neki súgtam, amit a keleti világ észjárásáról gondoltam, Wong szan készségesen a maga szavait adta az én töprengéseimhez. Ez lett belőle… Wong szan szól… Az élet: a test és a lélek alkalmi szövetsége. A…
Read MoreLukáts János: Wong szan szól… 1/7
