(Avagy: Helyszíni tudósítás gróf Benyovszky kalandjairól) 1771 nyara, Csendes-óceán. A viharvert Szent Péter korvett fedélzetén állunk egykori politikai foglyok és a hozzájuk csapódott kalandorok társaságában, s épp Japán partjai mentén vitorlázunk. A Katalin orosz cárné birodalmától elcsent hajónk kapitánya magyar, neve gróf Benyovszky Móric. Mária Terézia egykori tisztjét az eddig megtett, kalandos fordulatokban és cselszövésekben bővelkedő, hosszú utazás szemmel láthatólag már megviselte kissé. Tárasai arról számoltak be nekünk, hogy véleményük szerint vezetőjük most tán abban bízik, hogy a felkelő nap országában majd némi nyugalmat lel… Miközben Benyovszky kikötésre alkalmas tengeröböl…
Read MoreKategória: Kultúra
Baráthosi Balogh Benedek: Japánföldi bolyongások c. könyve (15/32)
Lukáts János: A négylábú kapitány 3/20
Tűz a vízen Hogy valami baj készül, azt már kora délután lehetett tudni! Az utasok csendben szenderegtek, a tengerészek álmosan kókadoztak a hőségben. A kapitány a parancsnoki híd karfájára tette sapkáját, ami annak a jelen volt, hogy ő ugyan rövid időre eltávozik közülünk, de a hajó egyetlen pillanatig sincs vezetés híján. Wong úr mindeközben a kapitányi forgószéken ült, hátát a kabin falának támasztotta, és a szakállába horkolt. A kormányos volt az egyetlen, aki ilyenkor is éberen őrködött, kezét le nem vette a kerékről, szemét pedig az iránytűről. Miss Millicent…
Read MoreM. Lamos Krisztina: Katsumi
Több mint öt éve, hogy itt járt. Lépései lelassulnak, mintha csak nem ismerné az utat. Nem ismeri, így igaz. A cseresznyefák akkor virágoztak, elmúlt a tél, ezerszámra bontották rózsaszín szirmaikat, bíbor bibéik közt méhek hadserege döngött, dünnyögött, illatpalástjuk az ösvényre borult. A fény az útra áradt, közvetlenül a lábai elé, erős és friss volt, a fák lombjai még nem szűrték át, tavaszi ébredés volt, és nem lázas őszelő, mint most. Minden más, mégis ugyanolyan. Ez a kettősség és az ellentmondás lenyűgözi, le is csillapítja. Még legalább kétezer méter, hogy a…
Read MoreBaráthosi-Balogh Benedek: Japánföldi bolyongások c. könyve (14/32)
Gróf Benyovszky Móric élete és Kalandjai 9/13
A GRÓF NAPLÓJEGYZETEI UTÁN ÍRTA RADÓ VILMOS Egyedülálló, hiánypótló élmény a Japánba második magyarként érkezett honfitársunk sokrétű tapasztalata. Érdemes megismerni e nem mindennapi, vállalkozó szellemű magyar teljes életét és halálát is. – a Szerkesztőség. Július 1-én esős idő állott be, úgyhogy két hordó vizet lehetett embereinknek fogniok, s noha kátrányszagú volt, mégis ezt fogyasztották előbb. Sőt Csurin, Benyovszky nagy örömére azt a felfedezést tette, hogy a felesége hajókamrájában deszkák alá rejtve még négy hordó víz van. Benyovszky azt parancsolta neki, hogy erről senkinek egy szót se szóljon. 2-án nagy viharban…
Read MoreLukáts János: A négylábú kapitány 2/20
Vidor vagyok, a terrier Igaz is, eddig nem mondtam: Vidor vagyok, a terrier. Be kell mutatkoznom, és elmondani, miért szerepelek ebben a történetben, mert a végén még azt fogják gondolni, hogy ember vagyok. Nem mintha bármi bajom volna az emberekkel, de hát végül is: az ember – ember, a kutya meg kutya. Szóval, kétéves terrier szuka vagyok, ami az emberek nyelvén nőstényt jelent, vagyis olyan nagyobbacska kutyalányt. Közepes termetű, inkább vékony kutya, a bundám tarka, amelyen fehér és fekete folt van a legtöbb, de még bizony vöröses barna is…
Read MoreBaráthosi-Balogh Benedek: Japánföldi bolyongások c. könyve (13/32)
Dittrich Panka: Haikuk
Remény Halvány fénysugár Holnapok árnyékában Suhanó léptem Egyensúlyok Az út porában Létem homokszemei Összesimulnak Lopom az utam Ledobom hátizsákom Aztán elhagyom Csak árnyoldalán Csillan még a nap fénye Áldás? Büntetés?
Read MoreGróf Benyovszky Móric élete és Kalandjai 8/13
A GRÓF NAPLÓJEGYZETEI UTÁN ÍRTA RADÓ VILMOS Egyedülálló, hiánypótló élmény a Japánba második magyarként érkezett honfitársunk sokrétű tapasztalata. Érdemes megismerni e nem mindennapi, vállalkozó szellemű magyar teljes életét és halálát is. – a Szerkesztőség. Ezzel a hajóval aztán két mást hódított meg, amelyeknek emberei készségesen alávetették magukat neki. Másfél évvel később az Aleuti szigetek legnagyobbikán mtelepedett le, ahol emberei a szigetlakók leányaival házasságra keltek s ezzel megnyerte a bennlakók bizalmát. Most gyarmatokat akart alapítani, de híjával volt a szükséges fegyvereknek és szerszámoknak s ezeket, azt hitte, úgy szerezheti meg, hogy…
Read More