Kategória: Kultúra

Réges-régi időkben történt, ördögök és sárkányok idejében, mikor a szellemeknek országuk volt, boszorkányok köztünk jártak, deli vitéz viaskodott, szép leányzót szabadított; abban az időben élt még a mi leventénk. Veszi egy nap a kardját meg a cókmókját és indul világgá, hogy szerencsét próbáljon és hogy segítsen a segítendőkön. Jó ideig csak jár-kél, csak bujdosik, senki se akad útjába, semmi se kerül kardélre. Rengeteg egy erdőben téved el egy nap, csak úgy feketéllik a sűrűsége és meredezik a hegysége. Se kunyhó se kaliba, se ember se állat, még csak szellem sincs…

Sok-sok éve, réges-régen, éldegéltek egy községben. Öreg volt az ember, asszony, szegénye­sen éltek nagyon. Kunyhójuknak ékessége, lánykájuk volt, Hacsibime. Szépségének párja nem volt, csupa jóság, bájosság volt. Megjött egy nap, hogy az apjuk elhagyta e szép világot s úgy maradtak mint az ujjam, a szép lányka meg az anyja. Idő mult, míg megnyugodtak, de a szegény öreg asszony semminek se örült többé, még a lánya arcának sem. – Árthat neki nagy szépsége, – mondogatta volt az anyja, – veszedelem környékezi, sok kísértés kerülgeti. Ügyet se vet a lányára, szépséges kis…

Egy kis községben történt, annak is egy szent templomában. A templom sok lim-lomja között ott dímatlankodott egy nagy teafőző, ócska volt és már a rozsda is kikezdte. Teát meg jórég nem főztek benne. Észreveszi egy nap a templom bonca és gondolja magában, hogy bíz ő használatba veszi azt az edényt. Leszedegeti a polcról, kiöblíti, vizet önt bele és ráteszi a tűzre, a szén parazsára. Ahogy kezd már a víz melegedni, egyszerre csak rémülettel látja a boncunk, hogy íme az a rozsdás teafőző, elülről egy fejecske, hátulról egy farkinca, mintha mozgolódnék…

Jelenkorunk egyik legtehetségesebb japán íróját, a 69 éves Murakami Harukit hidegen hagyja a médiafigyelme és az ember számára a legnagyobb tudományos vagy életművi elismerést jelentő Nobel-díj elnyerése. Ő helyette inkább az írásnak szenteli minden idejét és energiáját. A szerzőt az évek során már többször emlegették a Nobel-díjasok esélyesei között és idén úgy tűnik, hogy ennek a neves díjnak az elnyerésében komoly eséllyel indul. A díj megkaparintása mégis valószínűtlennek tűnik egy egészen abszurd okból kifolyólag. Az ok nem más, mint maga az író, aki személyesen jelezte, az Új Akadémia szervezői irányába,…

Falubéli fogadóban, ott esett meg ez az eset. Kapzsik voltak a fogadósék, az ember is, az asszony is és csak a pénzért éltek-haltak. Mintha egyéb jó se lenne ezen a nagy világon. Betéved egyszer hozzájuk egy utas, estefelé járt az idő és ott akart átéjszakázni a falubéli kis fogadóban. Gazdag ember lehetett a vendég, sok a holmija, még több a pénze, csak úgy csörgött a zacskójában. Sóvár szemmel nézték a fogadósék, hogy mi mindene van ennek az embernek. – Asszony, – súgja oda a fogadós a feleségének – sok pénze…