Kategória: Kultúra

Japán mai alkotmánya, a Nihonkoku kempó (日本國憲法) 1947. május 3-án lépett életbe. Azóta ünneplik ezt a napot Japánban az alkotmány létrejöttének napjaként. A japán alkotmány leglényegesebb bekezdéseiben megemlíti, hogy a császár az állam és a népegység jelképe, pozíciója a népakaratból ered, mert a felségjogokat a nép birtokolja. Az alkotmány kimondja, hogy a japán nép lemond a hadviselés jogáról és semmiféle haderőt nem tarthat fent. A japán alkotmány nagy részét Douglas McArthur amerikai tábornok vezérkara állította össze, de a japánok ma is elfogadják, demokratikus elvei miatt.

A mennyei nagy országba, Csinnek csodás világába került Nippon virágszála, a dájmió leánykája. – Mielőtt otthagyta volna a hazáját, szilvafavirágos otthonkáját, elzarándokolt a temp­lomába és fogadalmat tesz az oltáránál. Ereklyéket küld majd hármat, új hazája oltáráról volt hazája oltárának. Otthon volt már Csinországban, ura márvány otthonában s addig járta a templomokat, addig nézte az oltárokat, míg rábukkant az ereklyékre. Nótafa volt az egyike. Örök nóta zengett róla, örökké szólt hangja-szava. A másika tentakő volt. Víz soha meg nem puhítja, mégis írást ró a lapra. Harmadik egy kristálygolyó. Buddha képe fénylik…

Volt egyszer egy szegény ember, ennek meg egy házsártos, rosszlelkű felesége. Jó szíve volt az embernek, meg irgalmas lelke, csak a feleségétől lett volna maradása. Szőtt, font az asszony, az ember meg mindeneskedett, de még így sem keresték meg a minden napra valójukat. Több volt a kopp, mint a hopp. Előáll egy nap az asszony, elővesz egy vég vásznat és azt mondja az urának: – Vedd ezt a vásznat, te ingyenélő, te mihaszna, és tedd pénzzé valahogy. De nem, inkább a Biva tóhoz menj el, oda jár a sok halászó…

Élt valamikor egy szegény szamuráj. Se szülei, se felesége, se senkije a nagy világon. Szűkösen tengette az életét és hol volt mit ennie, hol nem. Nagyon nekibúsúlta magát egy nap és keservében betért egy templomba, hogy kiönthesse a szíve szomorúságát. – Szegény vagyok – sóhajtozik az oltár előtt, – és attól félek, hogy előbb-utóbb elpusztít ez a nyomorúság. Tégy valami jót velem, óh könyörületes Buddha és jelentsd meg az álmomban. Ki se megyek addig a templomból, ha itt halok is meg. Azzal odatérdel az oltár elé és hozzáfog az imádkozáshoz.…

Élt egyszer egy házaspár, valamikor régen, valamerre messze. Mindenük megvolt, csak gyermek hiányzott a házban. A Mindenhatóhoz fordultak egy nap, hogy hallgassa meg a kérésüket és hogy teljesedjék a szívük vágya. Nem telt bele sok idő és megszületett a várva-várt gyermek. Gyermeknek gyermek, de oly csöppség volt az Istenadta, akárcsak a hüvely­kujjam. Odavoltak a szülők a nagy rémülettől, de biz azon már nem lehetett segíteni. Hökköm törpe lett a neve, egész falu nevetsége. Telik-múlik az idő, évek jönnek, évek mennek, csak nem nőtt meg a kis törpe. Gúnyolódtak vele a…