1806. október 31-én elhunyt Kitagava Utamaro festőművész

Kitagava Utamaro (喜多川歌麿; Hepburn-átírással: Kitagawa Utamaro; 1753 körül – Edo, 1806. október 31.?) japán fametsző és festőművész. A sokszorosított grafikák mestere, témája a japán nőábrázolás. Művei a 19. század közepén eljutottak Európába, nagy hatást gyakoroltak az impresszionistákra, sőt az őket követő 20-21. századi képzőművészekre is. Három ismert szépség Élete Eredeti neve Juszuke. Atyja feltehetően egy teaház tulajdonosa volt. Utamaro vagy Kiotóban, vagy Oszakában, vagy egy kisebb vidéki városban, esetleg Edóban (ma Tokió) született, ahol Szekien tanítványa volt és a Kanó-stílust is tanulta. Sunsó és Kijonaga is befolyásolták művészetét. A sóguni…

Read More

Horváth Ödön: Az örök idő nyomában (részletek)

A Mont-Blanc fehér, örök fehér; ám ha a nap süt, fehérebb. … Fenn a hegy csúcsa amíg a völgy ködben ül, fehéren ragyog. Hófedte hegycsúcs; mindennap találkozunk íriszhártyámon. Körkörös láncban álldogáló hegyekre hó hullik alá. Az esti csendben a hóval fedett házak egymáshoz bújnak. … Hajnali fényben az éjjel esett hóban állnak a fenyők. Nagy a csönd. Kint is, bent is. Ismét havazik. Merengve nézem. Kétszínű világ: fenn összefüggő szürke, lenn szűzi fehér. … A hólepte fák belebújnak a ködbe, még az est előtt. Téli alkonyat; sötétszürke ég alatt hófehér…

Read More

Németh István Péter: Balatoni haikuk

  Apámnak s Anyámnak Teremtés Vad zöld lomb, aranyló lampionodban mitől ragyog a Nap?! Örömkönny Árva- szunyog lárva a Balaton egy vízcsöppjébe zárva. A fa Tavasszal zöld. Ősszel arany. S rőt almát terem – télen: varjat. Születésemkor Márciusba pirult nyárgallyak súgták: éljek, meg ne haljak! Vízparti Lót Szeme péterszög. Szája odú. Haja lomb. Lábujja gyökér. Fürdőzés Zöld szoknyád alól, tó, kagylónyi körmöd se villan – enyém vagy! Nincs-lábbeli Föveny a talpbetétem. Zöld fiasikló: cipőfűzőm. Muzsikás vak Penget. Ujja begyében a világ kés-szárnyú szilánkjai. Partom elkanyarult Lépted után hajlítja sarlóit a…

Read More

Szigethy Rebeka Sára: Őszi haikuk

Öreg fa árnya. Hal lassú rothadással. Kerül még friss fény. * Málló fakéreg, Szél fodrozta sárga csend: Őszi barackfa. * Lehulló lúdtoll. Bús hangú utazók Őszt húznak fölénk. * Vetkőző erdők Lefekszenek kék dérnek: Ledér levéltánc. * Zsebkendőnyi ősz. Terrakotta tálban áll Cserzett bonsai-szil. * Apró rőt seprű. Ezer őszre aszott gally Felleget seper. * Riadt csivit hal. Korhadt tölgy elterül. Elömlő friss fény.   Szigethy Rebeka Sára Inter Japán Magazin  

Read More

Szeptember 23: (秋分の日): Őszi nap-éj egyenlőség

Ezen a napon lépi át a Nap az Egyenlítőt az északi féltekéről a délire. Ma a Nap pontosan keleten kel és pontosan nyugaton nyugszik, és az éjszaka meg a nappal hossza egyenlő. Ugyanúgy, mint tavasszal, ekkor is egy hétnapos periódus része az ünnep. Ekkor is, mint a tavaszi napéj egyenlőségnél, a japánok az őseinkre és a holtakra emlékeznek, elzarándokolnak őseik sírjához, megtisztítjuk azokat, és áldozati ételeket helyeznek el. Inter Japán Magazin

Read More