Kategória: Kultúra
Arany Sas Díj pályamű (2013): Döme Barbara: Szerelemmel fűszerezve
Orrához emelte a csokorba fogott zöldfűszereket, majd apró, alapos mozdulatokkal kezdte őket felaprítani. Úgy dolgozott, mint egy koncertmester, aki egy egész teremnyi muzsikusból képes egyetlen eszközzel valamiféle csodát előcsalogatni, valami olyasfélét, amitől az emberek jobbak lesznek, amitől úgy érzik, érdemes volt megszületniük. Sosem gondolta volna, hogy valaha szakács lesz. Édesanyja nem főzött valami jól, apja pedig egyetlen konyhai ténykedése alatt majdnem leégette az egész lakást. A legháziasabb étel, ami otthon az asztalukra került, az a saját kezével megkent zsíros kenyér volt, talán éppen emiatt kereste később olyan szenvedélyesen az ízekben…
Read MoreJapán dobhíd
A folyókat áthidaló ívben meghajló „dobhidak” a japán egzotikus építészet remekei. A nagy teherbírású, általában vörös színűre festett, ma már többnyire műemlék hidakon bizonyára nem volt könnyű sok csomaggal, kordéval felmászni, majd leereszkedni. Kobayahi Inter Japán Magazin
Read MoreA barbárok visszatérése (történelmi, angol) (Videó) ?
https://www.youtube.com/watch?v=j34xytm64HE
Read MoreBaráthosi-Balogh Benedek: Japán, a Felkelő Nap Országa 4/32
Karácsony Orsolya: Interjú Duró Ágotával
Kyoto 📷
Baráthosi-Balogh Benedek: Japán, a Felkelő Nap Országa 3/32
Novák Valentin: Sziklabércről, mint nagy vadászok
Sziklabércről, mint nagy vadászok kémleltem zsákmányom csapását, mikor vág át, mit szerencsém küld… A húr már feszült. Semmire lőttem. Képeimre csak. Nem céloztam, nem néztem Napba… E nagy kalandba’ lelkem elmerült. A húr már feszült. Nincsen cél, csak az Út magamban. 6 A fényben oldódó anyagban lángtestű, szende Buddha ült. A húr már feszült. S ekkor e könnyed álomképet szétzavarta ócska lépted. Nyilam durcásan majd’ kirepült. A húr túlfeszült. Édes Semmim – finom nektár – nyílméreggé lett e percben. Szemem rebben, vadra vetül. A húr túlfeszül. De megbéklyóz a célratartás.…
Read MoreMIL pályázat különdíj: Takács Zsolt: El nem mondott beszéd
A temetés olyan volt, mint a többi, semmiben sem különbözött azoktól, amelyeket addig láttam. Az egész osztály eljött a halotti torra. A legtöbb vendég csak bámészkodott, néhány jó étvágyú pajtásom pedig szemtelenül sokat evett. Én magányosan ültem az otthonosan berendezett nappali kanapéján, és annyira unatkoztam, hogy véletlenül a megboldogult osztálytársamra, Szárai Barnára gondoltam. Egy pillanat alatt elmúlt. Kedden még jött iskolába, szerdán már nem. Sorsát egy elromlott ébresztőóra pecsételte meg – ez félelmetes. Láttam magam előtt a fiút, hogy fut lélekszakadva a busz után, bicsaklik meg a lába, veszti…
Read More