A haragvó Csendes-óceán Harmadik napja tombolt a vihar. Orkán rohant az óceán fölött, és orkán pusztított a szárazföldön. Özönvízszerű esővel érkezett a vihar, az utcák hömpölygő folyammá duzzadtak. A háztetőket leszaggatta és messzire sodorta a nekivadult szél. A tenger hullámait emelet magasra korbácsolta az orkán. Csónakokat, sőt egész hajókat szakított le a láncáról, a kikötőben hajó hajó hátán torlódott, törött gerendák és hajóbordák hevertek szerte a rakodóparton. Wong kapitány egyedül állt a kikötő bejáratánál, a használatból régen kiszuperált, vén ágyú csövébe kapaszkodott, hogy a szél el ne sodorja. Nehéz…
Read MoreKategória: Kultúra
Baráthosi Balogh Benedek: Japánföldi bolyongások c. könyve (27/32)
B. Horváth István: Két haiku a titokról (4/4)
ÉN SE Előlem futok. Utam, távom: amiről Még én se tudok. ANNA Elől – hátul A, Közte két N (végtelen). – Megfejthetetlen.
Read MoreMIL pályázat
Testvérlapunk, a Magyar Irodalmi Lap pályázatot hirdet: Íróknak és írni kedvelőknek! Próbálj szerencsét, jelentkezz az Arany Sas Díj Novellapályázatra! Nevezési díj, életkor, foglalkozás és stílus megkötés nincs. Minden szerző 2 művet küldhet be, március 15-ig. Részletesebb információ itt: http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/arany-sas-dij-novellapalyazat Várjuk jelentkezésedet!
Read MoreLukáts János: A négylábú kapitány 14/20
A bambuszhajlék vendéegei Fox úr aznapi utolsó sétáját végezte a honolului régi kikötő rakpartján. Két kezét összefogta a háta mögött. Lassan lépdelt, még meg is állt időnként, nem volt ügyfél a láthatáron, akinek bizonyítania kellett volna, hogy Fox, az új-zélandi hajóalkusz, a pacifikus térség legelfoglaltabb embere. Már messziről észlelte a nehézkes ladikot, amellyel Wong kapitány és a kormányos a part felé közeledett. Este volt, kevesen maradnak ilyen későig a tengeren, az éjszakai halászat ideje pedig még nem érkezett el. Fox úr megállt fölöttük, a rakpart legszélén, és zordan tekintett le a…
Read MoreBaráthosi Balogh Benedek: Japánföldi bolyongások c. könyve (26/32)
Komán Zsombor: Haiku
Lécrácsból készült hagyományos japán ház. Közepén tűzhely. Jurta is lehetne, ha kicsit kerekebb, s papír helyett nemezből vannak a falai. Teázgatunk. A mondatok rövidek és ritkák: enyhén töredezett angol szókapcsolatok néha-néha. Kisétáltunk a kertbe… itt minden kert. Egy rózsa, egy fa, egy jellegzetes növény. Ez mind kert és mind építészet. És persze mind szent hely, melynek minden kis szögletét kamik lakják, az ősi szigetvilág istenillatú gőzei: milliárdnyi istenkék. A szamurájok lépte ott lakik az árnyékok halk suttogásában s kardsusogásuk visszhangzik egyre a hűs szellő nyomán. Nagyon otthonos kis séta a…
Read MoreNovák Valentin: Haikuk
Pendrive Tömörít az agy… Olvasó, csomagolj ki! Kilót megára. Áthallások Khm… Döntsd az eposzt, ne siránkozz, ne szisszenj haiku-szilánkhoz! rekonstrukció befogad ó ez a kék ég, ha nem fed kop(t) orsó dekon’ show
Read MoreBaráthosi Balogh Benedek: Japánföldi bolyongások c. könyve (25/32)
Lukáts János: A négylábú kapitány 13/20
Kegyetlen ajándék Hol van már az a boldog békeidő, a bőség ideje, amikor az ember kutyája csak lement a pincébe, fölkergetett egy ízes, kövér patkányt, étkezés előtt szaladgált egy kicsit, hogy kellően éhes legyen, aztán kirántotta magának a vacsorát, jóízűen elfogyasztotta, és nyugovóra tért a parancsnoki híd tövében! Nem kellett a vacsorán senkivel osztozkodnia, hálásnak se kellett lenni senkinek az elfogyasztott falatokért, mivel maga volt a vacsorának felhajtója, szakácsa és elfogyasztója! Ilyen gondolatok forogtak Vidor agyában, ami annak a jele, hogy a dolgok értéke a kutyák tudatában is forgandó,…
Read More