Horváth Ödön: Az örök idő nyomában (részletek)

A Mont-Blanc fehér, örök fehér; ám ha a nap süt, fehérebb. … Fenn a hegy csúcsa amíg a völgy ködben ül, fehéren ragyog. Hófedte hegycsúcs; mindennap találkozunk íriszhártyámon. Körkörös láncban álldogáló hegyekre hó hullik alá. Az esti csendben a hóval fedett házak egymáshoz bújnak. … Hajnali fényben az éjjel esett hóban állnak a fenyők. Nagy a csönd. Kint is, bent is. Ismét havazik. Merengve nézem. Kétszínű világ: fenn összefüggő szürke, lenn szűzi fehér. … A hólepte fák belebújnak a ködbe, még az est előtt. Téli alkonyat; sötétszürke ég alatt hófehér…

Read More

Lukáts János: A négylábú kapitány 12/20

Honolulu, a zászlók városa (Foytatás) – Hű, de sokfelé kell figyelni, ha az ember a szárazföldről akar vízrebocsátani egy hajót! – morogta maga elé Matakó, miközben hol a Frász testvérek nyomában járt, hogy bátorítsa őket, hol a többi honolului kiscsibész után kutatott, hogy a körmükre nézzen. Frász Egy és Frász Kettő csodálatos munkát végzett, a nap folyamán kétszer is visszarohantak a bambuszhajlékba, a ládikából kiöntötték a nevekkel teleírt zászlókat, és újakat raktak a helyébe. Az elefántot is „megetették” mindannyiszor. Tikura asszony könyörgött nekik, hogy „csak egy falatot” kapjanak be az…

Read More

MIL pályázat

Testvérlapunk, a Magyar Irodalmi Lap pályázatot hirdet: Íróknak és írni kedvelőknek! Próbálj szerencsét, jelentkezz az Arany Sas Díj Novellapályázatra! Nevezési díj, életkor, foglalkozás és stílus megkötés nincs. Minden szerző 2 művet küldhet be, március 15-ig. Részletesebb információ itt: http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/arany-sas-dij-novellapalyazat Várjuk jelentkezésedet!

Read More

Lukáts János: A négylábú kapitány 11/20

Az egérfogú és a patkányfogó   Félni csak egy valamitől kell, érezte nagyon pontosan Vidor, amint fölébredt álmából a második lépcsőfokon, – az éhségtől. A szomjazás rémétől pillanatnyilag megszabadult, de a gyomrában egyre keservesebben érezte az űrt. És tudta azt is, a fedélzeten és a Nisikó napsütötte részein aligha számíthat bármiféle táplálékra. Napok óta vissza-visszatért a gondolat, hogy le kell ereszkednie a hajó sötét rakodóterébe. Vidor igyekezett mind messzebbre tolni magától ezt a pillanatot, most azonban érezte, elérkezett az utolsó lehetőség: ilyen erős és bátor aligha lesz többet. Erős és…

Read More

Németh István Péter: Balatoni haikuk

Apámnak s Anyámnak Teremtés Vad zöld lomb, aranyló lampionodban mitől ragyog a Nap?! Örömkönny Árva- szunyog lárva a Balaton egy vízcsöppjébe zárva. A fa Tavasszal zöld. Ősszel arany. S rőt almát terem – télen: varjat. Születésemkor Márciusba pirult nyárgallyak súgták: éljek, meg ne haljak! Vízparti Lót Szeme péterszög. Szája odú. Haja lomb. Lábujja gyökér. Fürdőzés Zöld szoknyád alól, tó, kagylónyi körmöd se villan – enyém vagy! Nincs-lábbeli Föveny a talpbetétem. Zöld fiasikló: cipőfűzőm. Muzsikás vak Penget. Ujja begyében a világ kés-szárnyú szilánkjai. Partom elkanyarult Lépted után hajlítja sarlóit a sás-had…

Read More