Nemrég már a tizedik Space-out Competitiont rendezték meg Dél-Koreában, egy versenyt, ahol a nevezők dolga nem csinálni abszolút semmit. Az idei 80 résztvevő is csak ült-üldögélt a maga jógamatracán 90 percen át, miközben nem alhatott el, nem nyomkodhatta a telóját és nem is beszélgethetett.
Egyszerre fizikai kihívás, művészi performansz és tiltakozás Dél-Korea „hiperkompetitív” társadalma ellen – ezzel a felütéssel indította útjára egy évtizede egy Woopsyang nevű vizuális művész a Space-out Competitiont (elbambulás vagy kiürítés verseny), és ebben a szellemben zajlott a legutóbbi, késő tavaszi kiírás is.
A szöuli Han-folyó mellett, a Banpo Hangang Parkban rendezett versenyre az idén több mint 2700 egyén vagy csapat nevezett, közülük nyolcvanat választottak ki a szervezők. Mindegyikük ült a maga jógamatracán, igyekezett semmit sem csinálni 90 percen át. Közben a közönség szavazataiból kialakult a tíz legnépszerűbb nevező. Folyamatosan mérték minden versenyző pulzusát, és végül akié a legstabilabb maradt a tíz közönségkedvenc közül, az kapta a győztesnek járó.
A győztes egy szabadúszó prezenter, Kvon Szoa-von lett, aki korábban dolgozott az Arirang csatornának, ahol egy utódja, a mostani műsorvezető azt állította, a legjobb egyáltalán nem is gondolni semmire a verseny közben.
Az idei kiírásban több híresség is szerepelt, köztük a kétszeres olimpiai ezüstérmes gyorskorcsolyázó, Kvak Jun-gi. De megszólalt két hétköznapi péklány is még a verseny előtt, akik szerint a kemény munka után nem lesz gond kikapcsolni kicsit.
„Azt szeretném, ha ezen a különleges alkalmon kollektíven megtapasztalnánk, milyen is az igazi relaxáció” – jelentette ki Woopsyyang, aki elárulta a kiválasztás szempontjait is: egyrészt a nevezésben szereplő indokokat nézték, másrészt sokszínű, mindenféle korosztályt képviselő mezőnyt akartak összehozni.
Woopsyang bő tíz éve teljesen kiégett, és eleinte nem értette, miért szorong a tétlenkedéstől, aztán arra jutott, hogy az állandóan elfoglalt emberekhez hasonlítja magát, akik viszont „ugyanúgy szeretnének kikapcsolni, és nem csinálni semmit, mint én. Létrehoztam tehát egy versenyt arra gondolva, hogy jó lenne együtt, ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben megnyomni a pause gombot.”
Sok hűhó semmiért? Egyfelől lehet ezzel szellemeskedni, másfelől biztosan nem véletlen, hogy a tíz éve indult szöuli projektet azóta több ázsiai nagyváros átvette, Peking, Tokió és Hongkong is rendez Space-out Competitiont, és Európában is próbálkoztak már vele. Bármilyen furcsa is, ártani biztosan nem árt felhívni a figyelmet arra, hogy időnként mindannyiunknak ki kell kapcsolnia kis időre.
Katinka
Inter Japán Magazin
