Mára csak egyetlen diák maradt a fukusimai általános iskolában. Úgy éli az iskolai életét, mint mindig. Jövőre azonban ő is végez, és kirepül…
Tréfának is beillene az egyfős diáklétszámú iskola, de a történet valós, és teljesen komoly. A Fukusima város melletti Omami általános iskolában már csak a 11 esztendős Szató Takasi tanul. A fiúcska reggelente fél nyolckor érkezik a valaha 41 növendéket oktató intézménybe, ahol az igazgatóhelyettes és a tanárja köszöntik. Ezután felölti iskolai egyenruháját, és elvégzi a reggeli tornát. Azt követően a tanár és egyszem diákja megkezdi a tanórát a 60 négyzetméteres teremben, amely kong az ürességtől. Tavaly „még” tízen tanultak, közülük heten végeztek, és felsőoktatású intézetben tanulnak tovább, ketten pedig átjelentkeztek másik iskolába.
A fukusimai atomkatasztrófa óta megfogyatkozott a térség lakossága és diáksága. Bár a háttérsugárzás óránkénti 0,3 mikrosievertre csökkent (ez a magyarországi háromszorosa) aki teheti, messzebb él, dolgozik, vagy tanul. Takasi együtt fogyasztja az iskolai ebédet az intézmény négy felnőttjével, akik mindent megtesznek, hogy ne érezze magát magányosnak. Ám az elmaradt diáktársakat ők sem pótolhatják. Takasi jövőre végez, és a jobb sorsra való intézmény valószínűleg ezzel bezárja kapuit. Addig viszont szívvel-lélekkel gondoskodik egyetlen – és egyben utolsó – diákjáról.
Doma-Mikó István
Inter Japán Magazin
