Faluvégi fogadóban, erdőszéli megszállóban, ott esett meg ez az eset, történetünk ott történt meg.
Fukar egy pár voltak nagyon, csapláros is, meg az asszony; éjjel-nappal zsugorgattak, csak pénz után áhítgattak.
Alkonyodó nyári estén, holdas este közeledtén, jön egy utas nagy útjáról, távol világ távoláról s elcsigázva, eltikkadva, betér a kis faluvégi, erdőszéli fogadóba. Kér kényelmes kamarácskát, átaludni csendes, békés éjszakáját. Módra vallott selymes, bolyhos kimonója, dagadozó dús cókmókja s rántván egyet jobbik vállán, vállon lógó bő plundráján, csengett, pengett pénz ezüstje, nagyot csörrent pénzzel tele erszénykéje.
Csaplárosék vendégüket nyájaskodva köszöntgetik, nyugodalmas kamrájába tessékelik. Torz arcukra ráül kapzsi vigyorgásuk, tettetéses mosolygásuk; pislogtatván félszemének ferdeségét, odainti szót megértő feleségét.
– Jó módra vall új vendégünk selymes, bolyhos kimonója, dagadozó dús cókmókja. Hátha mi is valamelyes hasznát látnók, erszénykéjét, csengő pénzét talán meg is dézsmálhatnók.
– Hitünk ellen cselekednénk, máséra ha vetemednénk; pedig peng a pénze neki, hátha nálunk valamikép ottfelejti.
– Nem felejt az, akinek van – szól a gazda csalódottan -, nem is oda gurul a kincs, ahol még egy árva pénz sincs.
Nagyot üt a homlokára csaplárosnak fortélykodó hitestársa.
– Vendégünket gyömbérrel ha megetetném, minden dolgát azon nyomban felejtetném.
– Tán gyömbéred ha lenyeled, minden dolgod elfelejted?
– Varázsa van gyömbéremnek, hogyha vele akárkit is megetetnek. Egyszeribe felejti el minden dolgát, tegnapját és mai napját, nem emlékszik se minapra, sem az imént látottakra, hallottakra. Pénze ha van, nem is tudja; ha leteszi, azon módon odahagyja. Semmire sem emlékezik, mindenről megfeledkezik.
Csupa öröm két egylelkük, nagyot ragyog kapzsi szemük. És anyóka máris tesz-vesz konyhájában, sürög-forog ügyeskedő munkájában; ami gyömbér, utolsóig előveszi, sokféléjét gyúrja-rántja, süti-főzi. Rizs-gombócba, odángóba gyömbért gyúr be, tésztájába, olajosba gyömbért szór be s amit keze megkotyvasztott, amit összehabargatott, gyömbérszagot illatoztat, gyömbérpárát párologtat.
Félhold halad földöntúli rejtekébe, bekukkantgat erdőszéli fogadónak belsejébe, rámosolyog felterített asztalkára, kis asztalkán teli tálra.
Ül a vendég vánkoskáján és előtte alacsonyka asztalkáján kibi-dángó rizsgombócok, olajban főtt mézes fánkok, frissibe sült gesztenyécskék, madárlátta csemegécskék.
Fintorítja Hold az arcát, takargatja kerek arca mosolygását, látván szegény vendégecskét, szimatoló orra hegyét. Ételeit éhes vendég sorra, rendre szagolgatja, kelletlenül kóstolgatja, ráncba gyűri a homlokát, biggyesztgeti az ajakát.
– Gyömbérízű – kiált nagyot s kibi-dángót, rizsgombócot mind otthagyott.
Elővesz egy másik tálat, olajban sült mézes fánkot; nézegeti, szagolgatja, kelletlenül kóstolgatja.
– Gyömbérízű – kiált ismét s abbahagyja ínyeskedő ízlelését.
Elővesz egy harmadikat, roston sütött rákot, halat, szagolgatja kénytelenül, kóstolgatja kelletlenül.
– Gyömbérízű minden étel – s figyelgeti sorra, rendre gyanús szemmel. Otthagy halat, kibi-dángót, olajban főtt mézes fánkot, frissibe sült gesztenyéket, madárlátta csemegéket. Behúzódik kamrájába, nyugtot adó szobájába.
*
Nap-Istenke ébredőben, bíborszóró mosolygása derengőben; sugárkái szertefolynak, erdőszéli fogadóba besurrannak.
Csaplárosék korán reggel, óvatosan, lábujjheggyel, szívdobogva settenkednek kamarája ajtajánál, szálló vendég szobájánál. Hallgatóznak, leselkednek, megriadnak minden nesznek; csend üli meg házikójuk, vendégrejtő kamarájuk. Tolóajtót óvatosan félretolnak, szobácskába óvó szemmel pillantanak, hát bálványkák, bámuljatok, furcsa dolgot furcsáljatok. Bent a vendég kamrájában nincs egy árva fél lélek se, holmi egymás pénzecske se; sehol selymes kimonója, módra valló dús cókmókja. Hűlt a helye utasuknak, nyoma veszett minapesti vándoruknak.
– Hát a gyömbér, amit evett? Ami mindent egyszeribe elfelejtet? – szól a gazda komor szava.
– Hogy erszényét, dús cókmókját, selymes, bolyhos kimonóját mind elvitte s mindenestül idehagyni azon mód elfelejtette, csakis az a felejtető gyömbér tette – szól anyóka.
– Hát az étel, ital ára? Kamaráért tartozása?
– Vendégünk sok gyömbért evett, mindenféle fizetséget elfelejtett.
Faluvégi fogadóban, útszéli egy megszállóban ott esett meg ez az eset, történetünk ott történt meg.
