Géczi János
a tó képén a
fűz-szívű oleander
merő rózsatűz
*
a vízre hajló
oleander-szívű fűz
csurom rózsaláz
*
csiszoltkő hajnal
a tenger rézmérlegén
vércsöppnyi sziget
*
meztelen izmú
tenger fogja csípőmet
ím körbefonja
*
csípőmet fonja
a meztelen kék izmú
tenger nyers combja
*
a kék meztelen
izmú tenger forgatja
combjával csípőm
*
fél kagyló hever
a földön a kiszőkült
fény talpnyomában
*
a vers vízszínén
nézem sirályalakod
merre lebben el
*
versem figyelem
tűnődve nézem mint száll
sirályalakod
*
vízpartból napból
vágyakozásból állnak
mondatok össze
a tócsa jegén
vadgalamb kopog vissza
saját képének
*
teljes éjjel hogy
alszol nézlek csupasz Hold
szeretem álmod
*
gyertyalángnyi száj
falatozza a Holdat
feneketlen éj
*
a serpenyőben
május Holdjának fénye
éppen elég súly
*
piros ruhában
is oly fehér a szív a
szív a szív a szív
*
pogány verőfény
por száll aranyesőként
a háttér ónix
*
szkander a Nappal
szívem dobog arcom ég
árnyékra dőlök
*
poharamba hullt
s vörös lett reggelre a
szédült telihold
*
az üvegszilánk
apró sebén porrá tört
szivárvány ragyog
*
csillagos kárpit
készül villog a lézer
fénykötőtűje
*
rímpár bokádra
gondolok vigasztalna
mikor elnézném
*
áthajlok hozzád
fehér kavics s mint ostyát
nyelvemre veszlek
Megjelent: Napút, 2010. márc.
Inter Japán Magazin