Magyar cserediákok Japánban
Újabb sikeres programot zárhatott a Japán–Magyar Baráti Társaság, amikor idén július végén egy ifjúsági csereprogram keretébenKovács Éva tanárnő kíséretében számos diákunk Japán Honjo városában egy ötnapos látogatást tett.
1996. szeptember 25-én írták alá az Akita tartományban található japán Honjo városának (mai nevén Yurihonjo) és Vác városának polgármesterei azt az oktatás és kultúra területére vonatkozó együttműködési megállapodást, mely kezdetben az ifjúsági csereprogramokon alapult. Később több közös rajzpályázatot is szerveztek a városok.
Az első váci diákcsoport 1998-ban utazott a Távol-Keletre, majd ettől kezdve évenkénti váltásban látogatták egymást a diákok.
2010-től az egy évvel korábban megalakult Japán-Magyar Baráti Társaság vette át a két város közötti események, a diák-csereprogram és a japán nyelvtanfolyam szerevezését. Immár nyolcadik alkalommal utazhattak magyar diákok Yurihonjoba, hogy viszonozzák azon – immár baráttá vált – japán diákok látogatását, akiket 2015-ben láttak vendégül.
Az életre szóló élményeket adó útról Moór Júlia és Prontvai Fanni a következőképpen számolt be:
Az idén rajtunk volt a sor, hogy kilátogassunk a felkelő nap országába. Hosszas utazás, sok átszállás és egy Tokióban töltött éjszaka után végre megérkeztünk Yurihonjoba, ahol már a fiatal japán delegáció és családjaik vártak minket egy hagyományos vacsorával.
Az öt együtt töltött nap során számos különleges programon vehettünk részt. Például fagylaltkészítés, betekinthettünk a Yuri Junior High School világába és még a yurihonjoi tűzijáték fesztiválon is részt vehettünk. Az utóbbi programot az tette különlegessé, hogy mindannyiunknak yukatában – Japán hagyományos nyári ruhában (a Kimono nyári változata) – kellett megjelennie.
Tiszteletünkre is lőttek fel tűzijátékot, ami alatt magyar zene szólt. Az ezt követő napon a magyar cserediákok részt vehettek a családi programokon.
Ezen a napon a fogadó családok maguk dönthették el mit szeretnének megmutatni a gyerekeknek a japán kultúrából. Kéréseinket figyelembe véve állították össze az aznapi színes és élményekkel teli programokat. Mivel mi magyarok különféle tevékenységeken vettünk részt így társaink élménybeszámolói révén bővült a tudásunk a szigetországról. A búcsúvacsorán megleptük a japánokat egy népdalos-néptáncos előadással, amit mindenki nagy örömmel fogadott. 
Úgy hisszük mindannyiunk számára a legnehezebb az volt, mikor búcsút kellett vennünk másnap hajnalban a Tokióba tartó utunk előtt. Hiszen olyan barátságok alakultak ki ez alatt a két nyár alatt, aminek csak kevesen lehetnek részesei.A fővárosban töltött napjaink során megnézhettük a világ egyik legnagyobb városának nevezetességeit, sőt még Yokohamaba is ellátogattunk. Augusztus 3-án fájó szívvel, mégis izgatottan indultunk el Budapest felé. A hosszú utat szinte mindenki végig aludta így kipihenve érkeztünk meg Magyarországra.
Köszönettel tartozunk a családoknak, akik saját gyermekükként törődtek velünk, és persze köszönjük mindazoknak, akik fáradoztak/fáradoznak azért, hogy ez a csereprogram évről-évre megvalósulhasson.
Admin
Inter Japán Magazin
