A volt Nissan-vezér az elmúlt évtized egyik legnagyobb szökését produkálta, miután 2018-as letartóztatása óta tartó bebörtönözését – majd feltételes szabadlábra helyezését – megunva úgy döntött, hogy kereket old Japánból. Szökése egészen rendkívülire sikeredett, melyhez a profi, civil ruhás kémek csak asszisztálni tudtak.
A történet 2018 novemberében kezdődött, amikor Japán egyik legsikeresebb üzletemberét azzal vádolták meg, hogy személyes anyagi vesztességeit a Nissannal „fizettette ki”, valamint a külföldről a vállalatnak érkező utalásokat is a saját számlájára irányította. Ghosn a több, mint száz napig tartó bebörtönözését végül háziőrizetre váltotta. Ezt követően ideje nagy részét ügyvédei irodájában töltötte.
A Nissan-vezér állapotára viszont nem hatott kedvezően a háziőrizet. A szigor és a jogi korlátozások ugyanúgy megmaradtak, így hiába volt feltételesen szabadlábon, ez idő alatt feleségével csak kétszer beszélhetett. A gödör csak tovább mélyült, miután a japán igazságszolgáltatás 2021-re tervezi eltolni az ügye tárgyalását. Ghosn ügyvédei úgy becsülték, hogy a jogi hercehurca öt évig is elhúzódhat, ami azt jelenti, hogy az üzletember ez időszak alatt nem hagyhatja el azt az országot, amely – véleménye szerint – bemocskolta a nevét. Ez lehetett az a pont, amikor Carlos Ghosn úgy döntött, hogy mozgósítja befolyásos kapcsolatait, akiknek segítségével megszökhet Japánból.Volt, aki azt sem tudta, hogy kinek dolgozik
Ahogy a világ legtöbb országában, így Japánban sincs arra módja senkinek, aki vesztésre áll a jogi eljárásban, hogy elhagyja az országot. Ebből adódóan olyan szigorú titkosítások mellett dolgoztak a Nissan-vezér által felbérelt profi biztonsági szakemberek, hogy többen azt sem tudták, hogy kinek a megszöktetésén dolgoznak.
Az elitalakulatot az a Michael Taylor vezette, aki amerikai katonaként korábban a libanoni civil háborúban szolgált a 80-as években. Ezt követően vállalkozásba kezdett és korábban megszerzett kapcsolatai és befolyása felhasználásával létrehozott egy kémhálózatot.
Arról nincsenek megbízható források, hogy Taylor és Ghosn honnan ismerték egymást, de a tervezett közös akció mindkettőjüknek óriási kockázatot jelentett. Egy esetleges lebukás a kémhálózat vezetőjének mérhetetlen hitelrontást jelentett volna, míg Ghosnak a teljes remény elvesztését arra, hogy ő valamikor is tisztára moshatja magát. A Nissan első emberének hírneve ez esetben hátrányként szolgált. Japán egyik leghíresebb külföldijeként mindenhol ismerték az arcát, így külön nehézséget jelentett a megszöktetése.
A jelentős rizikófaktor ellenére a csapat belevágott a munkába. A hírek szerint Taylor megkérte a munka árát, szakértők 15 millió dollárra becsülik a „tarifáját”. Első lépésként a kiskapukat kellett megtalálniuk. Profi csapat lévén ez nem is jelentett gondot számukra.
Hosszas tervezés után elkészültek a szökés útvonalával. Megítélésük szerint túl feltűnő lett volna, ha Japánból egy Libanonig tartó közvetlen járatra teszik fel Ghosnt, így beiktattak egy közbenső országot, Törökországot.
Ezt követte két kulcsmegállapítás:
- A bukott üzletembert a kémek sosem követik a szállodákba
- a Kanszai nemzetközi repülőtéren túl kicsik a röntgen-utasszkennerek ahhoz, hogy egy nagyobb tárgyat átvilágítsanak
A csapat ezen szempontok szerint tervezte meg a lépéseket. Először is Ghosn elment a Grand Hyatt Tokyo hotelbe, melynek annyi kijárata van, hogy lehetetlen volt lekövetni az üzletember útvonalát, aki ezt követően a Shinagawa vasútállomásra ment és ott felszállt egy Oszakába tartó járatra. Ebben semmi kirívó nem volt, Ghosn háziőrizete alatt többször is használta az ország vasútjait.
December 29-én Taylor és barátja, George-Antoine Zayek az oszakai Kasznai reptéren landoltak. Az akció vezetőjénél olyan nagy készülékszállításra használt ládák voltak, melyek nem fértek be a biztonsági szkenner kapuk közé, így azokat átvilágítás és mindennemű ellenőrzés nélkül tovább engedték a repülőtér biztonsági emberei. A feltételezések szerint az egyikben ott lapult a Nissan-vezér, akinek innentől fogva zöld jelzése volt Japán elhagyására.
Az akcióban két pilóta is részt vett, akiknek a vezetésével a „mentőalakulat” 12 órával az oszakai reptéri incidens elteltével megérkeztek a török, Atatürk nemzetközi reptérre. Carlos Ghosn sokat köszönhet felmenőinek, ugyanis Brazíliában született, francia-libanoni bevándorlók gyermekeként hármas állampolgárnak mondhatta magát. Kulcsmozzanatnak számított az a tény is, hogy a japán törvény kötelezi a külföldi állampolgárokat, hogy mindig legyen náluk egy személyazonosító okmány, így Ghosn megtarthatta a francia útlevelét, amit aztán lobogtathatott a bejrúti Rafic Hariri reptéren.
A Nissan-vezérnek Libanonon kívül nem igazán volt más választása. Az országban Ghosn tulajdonképpen az egyik legsikeresebb üzletembernek számít, akire ott voltaképp felnéznek az emberek, a politikai és gazdasági elittel pedig jó kapcsolatban áll. Libanonban két ügyben idézték be Japán kérésére. Az egyik a japán vádakról a másik, a korábban tett izraeli látogatásáról szólt – ahová tilos lenne belépni, mivel ellenségként tekint egymásra két ország.
Ghosn sajtótájékoztatóan kiemelte, hogy tisztázni szeretné a nevét és azt akarja, hogy abban az országban ítélkezzenek felette, ahol tisztességesek a jogi eljárások. Más kérdés, hogy Libanon a 138. helyet foglalja el a Transparency International Korrupció Észlelési Indexén.
Carlos Ghosn, ha nem is lélegezhet fel teljesen – francia útlevelét elkobozták, így feltehetőleg hosszabb időre rendezkedhet be Libanonba – de a rendszert végül is sikerült kicseleznie.
Katinka
Inter Japán Magazin
