(folytatás)
… – Ohinata Yamato szan! – hajolt meg a taxi vezetője az ajtóban, mikor Yamato a csengetésre reagálva ajtót nyitott. – Okuma Asahi vagyok! Én leszek a sofőrje!
– Hová megyünk? – érdeklődött az üzletember.
– Elviszem Önt az úti céljához, melyet Tanaka szan jelölt meg! Kérem a csomagját!
– Elárulná, hogy az hol van? – kérdezte, miközben sorban adogatta a bőröndjeit, táskáit az autó hátuljához siető sofőrnek.
– Ez laptop? Táblagép? – emelte szemmagasságba a könnyű, lapos táskát. – Tanaka szan feljogosított, hogy ilyen értékeket hagyjak a lakásában. Kérem, hagyja itt ezt, és a zsebeiben lapuló két telefont is!
– Hogy?
– Tanaka szan figyelmeztetett, hogy Ohinata szan megpróbál kijátszani engem! – felelte Okuma Asahi szigorúan.
– Itt van mindkettő! Tessék! – nyújtotta át zsebeiből kihalászott két telefonját. – Ez azért mégis csak felháborító! A saját tulajdonom! Üzletember vagyok!
– Most ön egy kiránduló, pihenő, szórakozó ember! És kérem a harmadik telefont is!
– Miből gondolja, hogy van harmadik is?
– Túl könnyedén mondott le az előző kettőről!
– Akkor vizsgáljon át! – tárta ki karjait Yamato megadóan, mire a taxisofőr nézegetni, tapogatni kezdte a ruházatát.
– Meg is van! – kapta markába egy eldugott belső zsebből a harmadik készüléket a sofőr. – Kérem, Ohinata szan, kapcsolja ki, hagyja a lakásában, és üljön be a taxiba! Hosszú út vár Önre!
– Rendben! – bólintott Yamato megadóan. – Elárulja, hogy hová visz?
– Már mondtam! Oda, ahová Tanaka szan kérte! …
(folytatása következik)
Admin
Inter Japán Magazin
