(folytatás)
– Vigyázzon! Álljon meg! – kiáltott kétségbeesetten Yamato a taxi sofőrének, morfondírozásából visszatérve a valóságba, mire Okuma Asahi eszeveszetten taposott a fékpedálra az ijedelemtől.
– Mi az? – nézett körbe a sofőr, miközben két kezével vadul szorította a kormányt, és taposta a féket. Hunyorgott a szemébe tűző nap égető sugaraitól, melyeket előre-hátra inogva próbált elkerülni.
– Miért ordibál velem?
– Volt valaki az úton! – mutatott Yamato az autó eleje felé, remegő kézzel.
– Dehogy volt! Láttam volna!
– Én láttam! Azért szóltam! Balról futott ki a fák közül, és megállt, pont az autó előtt! Milyen sofőr maga, Okuma Asahi? Majdnem elgázolta!
– Értse meg, hogy nem volt itt senki! Harminc éve vagyok taxisofőr, soha nem volt balesetem! Higgye el, körültekintően vezetek!
– De hát láttam! – csapkodta mérgében a combját az utas, és tenyerével összekócolta ritkás, őszülő haját.
– Nem láthatta, ha nem volt senki! Ohinata szan, ha akarja, visszajátszom a fedélzeti kamera képét! Pont azért szereltettem be, hogy rögzítse, hogy veszélyeztetik az autósokat az újgazdag fiatalemberek az agyontunningolt járgányaikkal! Ha mozgást észlel, rögtön bekapcsol! Nézze! – kapcsolta lejátszásra a felvevőt, míg lehúzódott a forgalommentes út szélére, hogy nyugodtan nézhessék a kamera által rögzített jeleneteket.
– Érthetetlen! – rázta Yamato a fejét a felvételek megnézését követően. – Pedig láttam! Egyenesen a szemembe nézett, és két kezével a motorháztetőre támaszkodott, mikor Ön megállt.
– Kívülről sötétített az összes üveg! Még ha igaz is lenne, hogy állt ott valaki, akkor sem láthatna be! Nem nézhetett volna Ohinata szan szemébe!
Láthatja a felvételen, hogy akkor kapcsolt be, mikor fékeztem! A hirtelen fékezés is bekapcsolja, bizonyítandó egy ráfutásos karambolt! Yamato szan, elnézést! Nem akarom megsérteni, de igazat szólt Tanaka szan! Önnek sürgősen pihennie kell!
– Lehet, hogy jokait láttam?
– Azt nem tudhatom, de élő embert biztosan nem!
– Pedig olyan valóságosnak tűnt! Esküszöm, hogy éreztem, amint egyenesen a szemembe néz egy pillanatig. A hideg is kirázott attól a tekintettől! Rémisztő volt. Aztán a túloldali erdőbe futott, és eltűnt…
(folytatása következik)
