Férfi-vásár (Tréfás mese)

Mélyen hortyog férjem-uram, szájatáti jóllakottan. Közelében hamisnyelvű felesége, fél­álmában lefetyelő hitveskéje. Csend üli meg otthonukat, kertre néző békességes nyugalmukat. Krizántémos, lombos kertjük esthomályát Hold-Istenke derengi át. Keringőző szitakötő libben egyet, tarajkodó Tenger habja loccsan egyet; illatot szór bóbiskoló cseresznyefa, sárgán ragyog sáraranyos kis mimóza.

Ám egyszerre mintha hangok rezzennének s denevérek rebbennének; mintha lárma szakít­gatna álomleplet, zaj verne fel nyugodalmas békességet.

– Ki az? Mi az? – riadoz fel s mély álmából férjem-uram ébredez fel. Figyel neszre, neszel zajra, odafülel kis zörejre, nagy robajra.

És anyóka fészkelődik, mozgolódik, félálomban szája nyílik, sugdolózik; mintha szóra, kérde­zőre felelgetne s több emberrel dúrral-dérrel feleselne.

– Ébredj, némber, hogy az ember éj évadján se nyughat meg, kelepelő, pergő nyelved álmod­ban se pihenhet meg.

Félig ébren nagyhirtelen megébredez, álomittas tekintete elrévedez.

– Mi bujt beléd? – dörmög ura s nagyot mordul riadozó asszonyára. – Tán félőset, borzogtatót álmodoztál, mély álmomból félős mód felriasztottál.

Néz az asszony, félálomban eszmélkedik, tágra nyíló két szemével elmélyedve elmélkedik. Kelletlen a szó szólása s egyszeribe pajkossá lesz pillantása.

– Furcsa álmot, kellemeset álmodtam én, helyre legényembereket bámultam én – szól a szava hamiskásan s egyet sandít férj-urára ravaszkásan. – Kár a szót rá vesztegetni, hitelt úgyse adnál neki.

– De csak mondd el – unszolgatja s nincsen addig kelte, nyugta, addig morog, zsémbelődik, faggatódzik, zsörtölődik, míg az asszony meg nem szólal s tartja urát hamis szóval:

– Uccák hosszat jó nagyokat sétálgattam, boltból boltba kukkantgattam s amint egyre járok, kelek s jobbszem, balszem tekintgetek, cifra egy bolt nagy ajtaján ez az írás, cifra írás lóg a táblán: »Férfiember, férjnek való, bent a boltban bőves bőven található; olcsóbb, drágább, vegyes fajta, szebb növésű, hitványabbja. Mindmegannyi friss erőben, válogathatsz bennük bőven. Többért kapni szálasabbat, derekabbat, olcsóbb pénzért nyápicabbat, hitványabbat.«

Illatosztó cseresznyefa, aranyszóró kis mimóza, szemet nyitnak, szemet hunynak és egymásra édesdeden, hamiskásan egyet-egyet mosolyognak.

Férjem-uram nagyot ámul, el odáig hökkenetes bámulástól, hogy a férfi, férjnek való eladó lett és egy boltban, vásárosban, portékává át is vedlett.

– Tán a boltba be is léptél? Egyet-kettőt, helyre legényt meg is néztél?

– Be is léptem, szét is néztem, nem egyet hogy szemegyenest megszemléltem. Szép szál ifjak, sorra, rendre, mind legjava, mind legszebbje; mind kellették formájukat, illegették karcsusodó derekukat. Ezer jen-pénzt legényéért, annyit kérnek bent a boltban legszebbjéért.

– Van-é vajjon olyan mint én? – kérdi fennen, büszkén, hetykén.

– Sokkal különb száz náladnál, daliább is, szálasabb is haspókká lett pocakodnál.

Egyet hümmög jámbor gazda s megvonaglik pók-pocakja.

Szunyókáló cseresznyefák, félálmukban kis mimózák szemet nyitnak, szemet hunynak és egymásra édesdeden, hamiskásan egyet-egyet mosolyognak.

– Hát a többi vásárbéli ki-micsodás? Szemük, szájuk, testformájuk milyen vágás?

– Egytől egyig sorra, rendre, mind kikenve, mind kifenve; balzsamot szór lehelletük, szívet sebez tekintetük. Ötszáz jen-pénzt darabjáért, annyit kérnek, annyit adnak legjaváért.

– Van-é vajjon olyan, mint én? – kérdi megint büszkén, hetykén.

– Sokkal különb száz náladnál, formásabb is, legényebb is haspókká lett pocakodnál – szól az asszony mosolygósan.

Kettőt hümmög jámbor gazda s másodszorra vonaglik meg pók-pocakja.

– Van-é vajjon olcsóbbfajta, legényeknek valamelyes hitványabbja?

– Olcsóbb fajtát sokat láthatsz, szépen, rendben felsorjázva rátalálhatsz; helytáll testük nyíl tartása, mindnek éget epekedő pillantása. Száz jenpénz egy legénykéért, annyit kérnek vala­melyes gyengébbjéért.

– Ezekénél jóval különb az én arcom, úgy-e szentem, úgy-e asszony?

– Alig hinném – szól a némber -, megannyija náladnál is különb ember.

Hármat hümmög jámbor gazda s harmadszorra vonaglik meg pók-pocakja.

– Silányabbját, még olcsóbbját találtál-e? Félig ingyen ringy-rongy fajtát láthattál-e?

– Magadféle silányabbja, legényfélék legolcsóbbja összerakva egy rakáson, sok százával találhatni férj-vásáron. Egy vevőnek, egy asszonynak tíz is járja, tíz jen-pénz tíz legénykének sommás ára.

*

Bólogató cseresznyefák, bóbiskoló mimózácskák, szemet nyitnak, szemet hunynak s teletorok úgy kacagnak.

Szót se szól a jámbor gazda, meg se mozdul, meg se rándul pók-pocakja.

Jobbfeléről balra fordul, nyoszolyája egyet-kettőt megcsikordul, puha párnán, vánkoskáján pufók arca, úgy tesz, mintha jó régóta álmodozna.

Csend üli meg otthonukat, békességes nyugalmukat; házuk, kertjük vak homályát Nap-Istenke sugárkája derengi át. Keringőző szitakötő libben egyet, tarajkodó tenger habja loccsan egyet; illatot szór bóbiskoló cseresznyefa, sárgán ragyog sáraranyos kis mimóza.

http://www.mek.oszk.hu/16100/16138/16138.htm

 

Related posts