(folytatás)
- fejezet
Őrzők Tanácsa
– Yumiko! – ébredt csapzottan álmából Tanaka.
Verejtékétől testére tapadt pizsamája, és erőteljes zihálása jelezte rémálma komolyságát, mikor percekkel megriadása után is erőteljesen lüktető mellkassal állt titkos könyvespolca előtt, álmosan tapogatva az egymás mellett sorakozó könyvek gerincét.
Éjszakája hátralévő részét ébren töltve, a helyett, hogy levetette volna átázott hálóruháját, hamar magára vetette fürdőköntösét, és egy főzet matcha társaságában leült a dolgozóasztalához, hogy könyvei tanulmányozásával belemerüljön a misztériumok világába.
– Kokoro asszony nem látott! – tanakodott magában, miközben lapozgatta a régi lapokat, egymásra rétegezve a nyitott könyveket. – Semmi rezdülés az arcán! Felém sem pillantott! Semmi jelét nem mutatta annak, hogy lát, vagy érzi a jelenlétem. Vagy a távolból már tudta? Mégis felismert, csak leplezte? Nem írja az Árnyhad! Vagy hiányosan jegyezték le a Lélekevő tulajdonságait és képességeit az őrzők, vagy Kokoro nem Lélekevő. De akkor mi? Yumiko elmondása alapján pedig annak kell lennie! És mi lehet az a két gyűrűs könyv? …
– Őrzők Tanácsa! – kezdte beszédét Tanaka. – A tapasztalatotokat, tudásotokat kérem segítségül.
– Beszélj, Tanaka Hoshida! – intett egy öregebb rendű Őrző mosolyogva, hogy a tábortűz mellé invitálja a tanácstalan Tanakát.
– Ohinata Yamato és Ohinata Yumiko Őrzője vagyok! – kezdte, mire mindannyian felkapták tekintetüket a táncoló lángokból.
– Két Védett lelket kaptál? – érdeklődött egyikük feszültté válva, és kérdését zúgolódás, csodálkozás követte.
– Igen! – bólintott Tanaka a hófehér lepel alatt, melynek csuklyája a fejére borult, ugyan úgy, ahogy az Őrzőknek mindnek. – Miért ez a hangulatváltás?
– Egyikünknek sem lehet két Őrzött lelke! Ez lehetetlen! Nem tudunk vigyázni két lélekre!
– Ez sajnos igaz! – hajtotta le fejét Tanaka szégyenkezve. – Kicsúszott a kezemből az irányítás. Négy esztendeje elvesztettem Yamato szívdobbanását, egy esztendővel később pedig a kislányét is.
– Nincs tudomásunk hasonló esetről! – rázták a fejüket a vének. – Biztos vagy abban, amit állítasz?
– Ohinata Yamato Őrzőjeként képződtem a világra. Mikor Yumiko megszületett, hallottam az ő szívverését is. Másét nem, csak kettejükét. Ezért nem kételkedek az állításomban…
– Elfogadjuk tényként, hogy két Őrzött Lelket bíztak rád! – közölte a legkorosabb Őrző kisebb tanakodás után. – Sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudjuk. Az, hogy még nem volt rá példa, nem jelenti, hogy nem is lehet. Ha két ember szívverését hallod, akkor ezt a sorsot bíztak rád. De ebben a helyzetben sajnos a háborút egymagadnak kell megvívnod! Nem tudunk beleavatkozni!
– Tudom, és köszönöm! Tisztán látom létem súlyát, és az előttem leselkedő végzetet. Nem is a harcban kérem a segítséget! Hanem az ismeretek átadásában. Elbizonytalanodtam azoktól, amiket Yumiko mondott nekem.
– Az imént azt mondtad, hogy három esztendeje elvesztetted őket!
– Így van! De pár napja álmomban kapcsolatba lépett velem.
– Álmodban? Ezt hogy érted? – faggatták hitetlenül.
– Már több alkalommal! Nem vagyok biztos benne, hogy aludtam! Lehet, hogy hasonló meditatív állapotban voltam, mint most is. Olyan képlékeny az egész, és érthetetlen. Még ő maga sem érti, mi történik, de végre van felőle életjel.
– Példátlan! – zúgolódtak. – Nem volt még olyan, hogy az Őrzött Léleknek tudomása lett volna az Őrzőjéről!
– Attól tartok, hogy ebben az én kezem is benn van! Mikor nagyon kicsi volt, olvastam neki az Árnyhadból.
– Te felfedted magad egy Védettnek? – morgolódott minden Őrző a tűz körül, és többen dühösen elillantak a megbotránkoztató kijelentés hallatán.
– Így tartottam helyesnek! Fel akartam készíteni a rá leselkedő veszélyekre. Nem gondoltam, hogy ilyen korán utoléri a végzete! Az Őrzött Lelket tizenkét évesen keríti hatalmába az Árnyhad, addig védett. De Yumiko öt éves volt, mikor eltűnt!
– Várjatok, Őrzők! – intett az egyre apadó létszámú tanácsot otthagyók felé a legidősebb Őrző. – Van igazság abban, amit Tanaka mond! Ne hagyjátok cserben! Nem azért tűnt el a kislány, mert ő rosszul végezte a feladatát! Olyan problémával szembesültünk, ami példanélküli. Vagy Yumiko nagyon nagy hatalmú, vagy az őt fogva tartó árnyak! Lehet, hogy mindkettő.
– Meggyőztél! – tért vissza egy ködbe olvadt Őrző az erdei tanácskozó helyre, és utána még ketten. – Ki kell derítenünk, mi ez az egész! Bocsáss meg, Tanaka Hoshida, a hirtelen haragomért! Ha módomban áll bármiben segíteni, megteszem! Az én Védett Lelkem nagyon okos, majdhogynem zseni. Úgyhogy szüksége van a védelmemre, nehogy rossz kezekbe kerüljön a tudása. De még csak tíz esztendős. Yumiko nagyobb veszélyben van!
– Köszönöm … – hajolt meg Tanaka, kutakodva emlékeiben a segítségét felajánló Őrző neve után.
– Okuma Asahi! – hajolt meg szolgálatkészen.
– Okuma Asahi! Megjegyzem a neved!
– Tanaka Hoshida! Mit mondott neked Yumiko?
– Retteg! Retteg az anyja és nagyanyja hatalmától. Azt mondja, érzi, ahogy gyengül a jelenlétükben. Elszívják az energiáját, és rabszolgaként bánnak vele. Álmában az apját hívja, aki szintén eltűnt. És beszélt egy könyvről, melyet a nagyanyja tud olvasni, pedig nincsenek benn betűk.
– Milyen könyv?
– Nagyon remélem, hogy nem az, amire gondolok. Szegény kislányt meg is rémítettem a reakciómmal. Egy keserű szagú, barna lapú, két gyűrűvel rögzített könyv. És egy ismeretlen kandzsi van az elején.
– Az nem lehet! – tiltakoztak egyszerre. – Megsemmisült. Egy Őrző belevetette magával együtt a Fuji tüzébe az utolsót.
– Tudom jól! És Yumiko azt mondta, hogy a nagyanyja könyve nem világít! Szóval nem lehet az! Nyugtassatok meg, hogy nem az! Hacsak nincs még egy!
– Nem lehet még egy! Három volt! Ezt mindenki tudja! Három Éjipap írta, és adták tovább örökül lányaiknak!
– Miért biztos, hogy csak három volt? Honnan tudhatjuk, hogy nem írtak többet is? Kitől származik ez a tény?
– Minden a hármas szám körül mozog! Az Éjipapok képtelenek kiszabadulni a hármasságból. Akaratukon kívül! Ilyen a vérük! Nem tudják befolyásolni!
– Rendben! Akkor nem az! De nélküle hogy maradnak fenn az Éjipapok?
– Már nincsenek Éjipapok! A harmadik könyv elpusztítása után elporladtak! Kétszáz évvel ezelőtt. Miért beszélünk egyáltalán az Éjipapokról?
– Bocsássatok meg, ha kételkedtem! Yumiko megemlítette a két gyűrűs könyvet. Megrettentem, hogy Éjipapok fogságába került.
(folytatása következik)
Admin
Inter Japán Magazin
