Szerző: Szerkesztő

(I.) Szügyi Zoltánnak Tükörben égek: báb-test, pillangó-lélek szárnyszegetlenül. (II.) Elnehezült szív. Mégis emelkedni kezd. – „Ecce homo!” (III.) Az én halála a sosem volt Madáré az életedben. ITEM Ne féljél, mindig a másik ember hal meg, nem te. (IV.) Maszk az arcokon. Só, víz, véres veríték. – Megfeszíttetett! (V.) Sírkő a háta. Vére–költő–bodobács halotti maszkban. (VI.) Tengeri csillag. Homorú hajnali ég. Újjászületés. (VII.) Harangok zúgnak. Remeg a dombok alja. Feltámadás: van!     Megjelent: Napút, 2010. márc.   Inter Japán Magazin

(ajánlás a pentatón estek sorozat balatoni állomásához) – Lányok, gyertek, válasszatok párt magatoknak! A lánysereg mint a tenger rohamozta meg az emeletes nyugágyak partjait, és ki-ki magának párt találva – virágom, virágom – ültek az ágyak szélein. Ez volt a tábor utolsó napja. Délelőtt operaáriák részleteit gyakoroltuk, egész nap a zongora mögött ültem – még nem kopaszodtam akkoriban – és vezényeltem. Mitsuko nagyon szépen játszott a fuvolán. Délután hívott az anyukája, és tört angolsággal próbált elmondani valamit. Átadtam Akio úrnak, jó barátomnak a telefont, az ebédből rohant oda, emlékszem, egy…

  Ó, vigyázva lépj a fűre: anyám holtan ott esett össze!              * Mint tigris lépte, oly puhán s félelmesen surran a halál.              * Kialudt fénye a napnak, és te kereszt- úthoz érkeztél.              * Rongyos kabátban áll az új század bódék s paloták között.              * Hajnal-derengés. Késve tűzi Isten az égre a Napot.              * Minden verset ír: madár hóra, szél vízre, én az égre föl.              * Tavasz illata. Fák, virágok varázsa. Csodás temető.              * Fehér krizantém sírodon, a lábadnál sötét fűzfa: ÉN.              * Tengert átvágó madárraj. Ó, a partot hányan érik…