Szerző: Szerkesztő

Csendesen éldegélt az egyszeri házaspár, megvolt a mindennapi kenyerük meg a teájuk. Abból éltek, hogy az asszony selyemhernyókat tenyésztett és elég pénzt szerzett a selymen. Egyszer, hogy, hogy nem, pusztulni kezdett a sok selyembogár és vége lett az asszony keresetének. Az ura azt hitte, hogy az asszony a hibás és úgy megharagudott szegényre, hogy bolondfejjel otthagyta és másüvé költözködött. Az asszony sora meg egyre rosszabbodott, a cselédei is otthagyták és azt se tudta szegény feje, hogy mihez kezdjen nagy nyomorúságában. Sétálgat egy nap az eperfái alatt és amint nagy szomorúan…

Egy öreg házaspár élt egyszer egy helységben. Az volt az embernek a foglalatossága, hogy reggelenként kijárt a bambuszerdőbe, bambusznádakat vagdosott le és kosarakat font belőlük. Ezzel tengődött öregségében. Megint kiment egy reggel az erdőbe és amint nézi a bambuszokat, hogy melyikét vágja le elébb, hát ott ragyog fel előtte az egyik, mintha csak világítana a szára. Elálmélkodik az öreg és alighogy hozzá mer nyulni. Nagynehezen nekigyűrkőzik, kitépi azt a bambuszt és siet vele haza a kunyhójába. Otthon megint a kezébe veszi, forgatja jobbra, forgatja balra és amint mindenfelől nézegeti, egyszerre…

Élt egyszer egy ágrólszakadt, széllelbélelt szegény szabó. Folt ha kellett a ruhádra, bélésdarab kimonódra, a majsztram megfoltozgatta, bélését megtoldozgatta. Házról-házra házalt szegény, úgy éldegélt sovány főztjén. Jön egyszer egy útjáról hazafelé és igyekszik a házikójába, hogy elővegye a főzőüstjét, a rizsporcióját s megfőzze a hétrevalóját. Belép és amint dologhoz akar látni, hát nem lába kelt az üstnek? Elhül a vér benne, sóhajtoz a kárán a kárvallott. – Pedig ma reggel még itt lógott, csak ma vihette el valaki, – méltatlankodik az ember és szomorú arcával hol a rizses zsákját nézi,…