Kazuki beletúrt koromfekete hajába, ahogy kilépett a szoba ajtaján, ahol a gyerekek aludtak. –Elaludtak?–kérdezte Chisa, kilépve a fürdőszobából. –Igen!–felelte Kazuki és lerogyott egy székre. Mióta Kazuto és Aomame elkezdtek mászni és lassacskán járni, nem győztek utánuk rohangálni. Kazuki munka után hazatérve holtfáradtan a gyerekeket kergette, hogy még véletlenül se rántsanak magukra, vagy borítsanak ki valamit, úgy aludt reggelig, mint a bunda. Eddig a kötelességtudat volt neki az első, ezért a biológiai órája mindig figyelmeztette, mikor kell felkelnie és pontosan akkor is ébredt. Ma már alig bír a telefonja ébresztőrájára…
Read MoreKazuki és Chisa: Chisa és a jócsien
