cde Wong szan szól: – Egy karcsú bambuszhídon kívánok keresztülhaladni a semmi fölött – valahonnan valahová. A hidat emléknek nevezem, ha partot értem, a hátamra veszem és hordozom magammal. A valamit életnek, a semmit halálnak mondom, – az előbbit megérinteni kívánom, az utóbbit távol tartani magamtól. Az átmenetet és a részleteket az út porának és rögeinek nevezem, kikerülni igyekszem őket. def A megbánás a dió belseje, a megbocsátás a dió héja. A kettő csak együtt válik élvezhető gyümölccsé. A macska, amelyik a diónak csak a héját tördeli: – összevérzi a…
Read MoreLukáts János: Wong szan szól… 2/7
