Kategória: Kultúra

Tengerparti nádövezte viskójában éldegélt egy halászlegény egymagában. Sütkérezik Nippon­ország tűző napján, elmélázik elmorajló tenger habján; elevezget tarka-barka bárkájával, el­halászgat halra leső hálójával. Délidő volt, delelt a nap, Nap-Istenke túlságosat tűzött aznap; hűs hullámok elpihentek, partok szélén pajkoskodva elhevertek. Tenger partján magánosban topolyafa, kivirított ahány gallya, ahány ága; árnyéknyujtó, dúsan hajtó lombja mellett halászlegény eldelelget. Amint nézeg fel a fára, hajladozó derekára, ágak-bogak ingva-ringva hajlonganak, zöld levélkék jobbra-balra bólonganak. Izzó napnak deleltében, sugarának szétszóródó tüzeltében, mintha illat terjengene topolyáról, mintha tűz­fény villanna le ág-bogáról. Krizántémok, friss virágok lehellete, kápráztató fényességek föl­dön­túli…

Read More

  Sziklabércről, mint nagy vadászok kémleltem zsákmányom csapását, mikor vág át, mit szerencsém küld… A húr már feszült. Semmire lőttem. Képeimre csak. Nem céloztam, nem néztem Napba… E nagy kalandba’ lelkem elmerült. A húr már feszült. Nincsen cél, csak az Út magamban. 6 A fényben oldódó anyagban lángtestű, szende Buddha ült. A húr már feszült. S ekkor e könnyed álomképet szétzavarta ócska lépted. Nyilam durcásan majd’ kirepült. A húr túlfeszült. Édes Semmim – finom nektár – nyílméreggé lett e percben. Szemem rebben, vadra vetül. A húr túlfeszül. De megbéklyóz a…

Read More

Távol világ tengerére, Csin nép csodás vidékére készül Nippon mimózája, Dájmió szép leány­kája. Búcsúszavát elzokogván, cseresznyefák virágától, szilvafák hűs árnyékától elbúcsúzván, siet Buddha templomához, őseinek ezeréves bálványához. Fogadást tesz oltáránál, anyja-apja szent hamvánál, ereklyéket küld ő hármat, új hazája szentségéből volt hazája oltárának. Csinországi otthonában, ura márvány városában addig jár be pagodákat, klastrombeli rejtek­helyű zeg-zugokat, míg rábukkan csodamódra csodálatos szentségekre, három ritka ereklyére. Nótafácska volt az egyik, száraz fáján nyiladozó virág díszlik. Örök trilla zengett rajta, egyre szállott csengő-bongó ezüstszava; kamisa-dal, hárfahangok, víg énekek, lágy sóhajok. Tentakő volt a második,…

Read More

Xin’mea…Egy világon belüli világ- a maga szabályaival, szépségeivel, és furcsaságaival. Ez az én hazám. Azt tudjátok-e, kedves földi barátaim, hogy én is jártam ám már Nálatok. Igaz, akkor még csak a kalandokon, és a butaságokon járt az eszem. A komoly uralkodói dolgokra rá se hederítettem. Akkoriban teljesen más világ volt ám a dimenziótokban- főleg a Ti bolygótokon: volt még sok zöld terület, és élet. Még nem függtetek modern technikától, de sajnos nem volt tán sosem ismeretlen Számotokra a háborúskodás sem. Az a békés kis szigetcsoport azonban, amelyre serdülő fejjel tévedtem…

Read More

Messze földön, hegyeken túl, zúgó erdőn, tengeren túl élt apóka egymagában, szélkikezdte, viharverte viskójában. Jámbor szónak, gazdag szívnek szegény ura, cserje-csalit udvarában küszöb őrző komondora. Történt egynap virradtakor, Hajnal arca rózsás színben ragyogtakor, nagyhirtelen előterem állatkája s emberszóra ekkép nyílik állatszája: – Ahol állasz, talpad körül, ásd fel földed magad körül. Jámbor apó előveszi vasásóját, nekigyűri öreg karját és földjéből és rögéből, áldástermő mélységéből csupa arany csillan elő, csupa ezüst villan elő. Neszét veszi tőszomszédja, embertelen ebugatta, megirígyli szomszédbeli szerencséjét, sár­aranyát, színezüstjét. Átszól álnok alázattal, képmutató ábrázattal: – Egy-két napra…

Read More

Antik útleírás gyűjtőként folyamatosan keresem, kutatom az 1945 előtt megjelent földrajzi témájú műveket. * 1945 előtt a témában megjelent könyvek száma nehezen felmérhető, de az biztos, hogy minimum 3-4 ezer kötetről beszélünk. A saját „csupán” ezer kötetes gyűjteményemben található könyveket, ha országonként csoportosítanánk, vélhetően a Japánról szóló munkák száma sok országhoz viszonyítva alacsony lenne. Természetesen Ázsiáról szóló könyveket sok szerző tollából olvashatunk, de Japán, mint ország, összességében csekély számban jelenik meg. A könyvespolcomra tekintve azonnal megakad a szemem, Gróf Vay Péter művein, aki fantasztikus könyveket írt keleti utazásáról és az…

Read More

Aszó füvek szárazában, mezők, rétek avarában, szikkadt rizsföld mocsaránál agg apóék háza ott áll. Gond tenyészik öreg párék földje táján, rőt golyvája bíborodik agg apóka jobb tokáján. Tengődéses, verejtékes földi létük, száraz lepény, vízben főtt rizs mindennapi sovány étkük. Őszi egy nap szed apóka száraz rőzsét, téli napnak, hónak, fagynak tüzelőjét; hajnal óta késő estig, napkeltétől, naplementig rongyos, foltos hátizsákja alig-alig ha megtelik. Mély erdőből hazafelé ballagtában, húnyó napnak sziporkázó lehúnytában, futó felhő fent az égen, széjjel­terül hegyes-völgyes mindenségen. Zúgó vizét lezúdítja, esőcseppjét csapkodtatja s ami száraz, lucskossá lett, ami…

Read More