Kategória: Kultúra

A misztikus japán folklór csak úgy hemzseg a változatosabbnál változatosabb lényektől. Átfogó gyűjtőfogalomként a jókait használják rájuk, ami egyszerre lehet szellem, démon vagy szörny. Most a legismertebb és egyben legfélelmetkeltőbb 6 női jókait hoztam el, akikről úgy hírlik, már nem szívlelik a férfiakat!   Kiyohime Kiyohime egy szép és fiatal nő volt, (egyes verziók szerit özvegy) aki egy falusi törzsfőnök, avagy földesúr lánya volt. A család meglehetősen gazdag volt, ezért sokszor szállásolták el az utazó papokat és mondhatni szórakoztatták őket. Egy nap, pont egy ilyen jóképű szerzetes, nevezetesen Anchin volt…

Read More

  A Nihonsoki, az egyik legrégebbi japán krónika szerint Dzsinmu, az első japán császár időszámításunk előtt 660-ban, február 11-én lépett trónra. Trónra lépésének napját tartják Japánban az államalapítás ünnepét. 1872 és 1948 között Kigen szecu-nak nevezték ezt az ünnepet. 1966-ban fogadták el. Államalapítási ünnepként vagyis  Kenkoku Kinen no Hi néven 1967-ben tartották meg először. A második világháború előtt a japánok úgy gondolták, hogy az időszámításuk február 11-én kezdődött, mert akkor lépett trónra az első császáruk. A háború után elsősorban amerikai nyomásra a japánok nem tekintettek istenként a császárukra. Hirohito császár…

Read More

Messze helyen, hegyeken túl, távolbéli tengeren túl, rizses rétség párájában, szitakötők száll­dos­tában, békességes öreg párék vonszolgatták nehéz éltük súlyos terhét. Szegénysorban bőven részük, tellett, múlott földi éltük. Aszó kertjük virágszála, vityillójuk földreszállott tündérálma, két öreg szív egyetlenje, leány­kájuk, Hacsibime. Rengő virág a járása, napsugár a mosolygása; szülők szavát szeretettel megfogadó, bálványkáját áhitattal megimádó. Jött egy bús nap és apóka földi éltét, két cselédjét odahagyta; úgy maradtak, mint az ujjam, el­ha­­gyottan, elárvultan. Időbe telt, míg fájdalmuk évek múltán csillapodott, míg a lelkük, vérző lel­kük valamelyest megnyugodott. Ám anyóka aggodalma növekedett napról…

Read More

Szecubun a tavasz kezdete előtti nap. Ősi hit szerint a szellemek világa ekkor kerül legközelebb valós világunkhoz, ezért a következő évszaktól rituáléval el kell űzni a betegséget hozó ártó szellemeket. A mamemaki (vagyis „bab szórás”) szertartás először a Muromacsi-korszakban tűnt fel. Legtöbbször a család tosiotokoja hajtotta végre (a férfi, aki a megfelelő kínai állatövi évben született, vagy a család feje). Fuku mamet (pirított szójababokat, vagyis szerencsehozó babokat) dobálnak ki az ajtón, vagy oni (démon) maszkot viselő családtagot dobálnak meg vele. Eközben azt kiabálják, hogy Oni va szoto, fuku va ucsi!…

Read More

Csillag-lelkek kék ég alján, kékes égbolt kék palástján, derengtére rózsaszínű virradatnak, elaléltan, elernyedten bóbiskolnak. Felleg ölén puha fészkük, bársonypárnán pihenőjük. Álmos szemük pislogtatják és a nappalt húnyó szemmel átálmodják. Piros reggel pirkadóban, gyöngyös szemük csukódóban s alig hogy elheveredtek, alig hogy elszenderedtek, mintha füttyszó füttyentene, csicsergő hang csicseregne. Tágra ébred riadozó látókájuk, tátva marad csodálkozó szemük, szájuk. Kandikálva kihajolnak, párnák mögül ki­kukkannak, hát pacsirták, kis madárkák csiripelő csipogását, annak hallják csattogását. – Szedte-vedte arcátlanja – kiáltoznak háborogva -, ki-micsodás a fajtátok, hogy ily lármát, ricsajt csaptok? – Hangosan kél hangos…

Read More

Városvégi legénykéből nagy legény lett, hegyek megett, szirtek között követ fejtett. Rózsás reggel ahogy derül s hegy ormára mihelyt ráül, megy a legény égbe nyúló hegyek közé, égig érő sziklák mögé. Aprókat fejt nagy kövekből, sziklát hasgat kőszirtekből. Két karjával fél­vállára, mind rárakja teherbíró nagy hátára, kínálgatja portékáját fűnek-fának, bálványkákat farigcsáló barkácsoknak. Hegyek mélyén ijedelmes szakadékban, sötét öblű huhogásos hasadékban, járván, hágván szirtet, sziklát, könyörülő Hegy-Istenke ütött tanyát. Utat mutat eltévelygő úttalannak, csetlő-botló, fészkét vesztett hontalannak, menedéket menekvőnek, intelmeket esendőknek. Minden­kit hall, mindenkit lát; őt nem hallják, őt nem látják.…

Read More