A FUGO, vagyis a japán léggömbbomba projekt, az első interkontinentális fegyver volt, amelyet a japánok fejlesztettek ki az Egyesült Államok megtámadására a II. Világháború alatt
A 1944 novemberétől 1945 áprilisáig tartó időszakban indították útjukra ezeket a hidrogénnel töltött selyempapírból készült bombákat, amelyeket a Csendes-óceánon átívelő légáramlatok segítségével juttattak el az amerikai szárazföldre.
A FUGO projekt célja az volt, hogy a léggömbbombák felgyújtsák Amerika erdőit és pánikot keltsenek. A bombák egyszerű, de zseniális tervezésűek voltak: 33 láb (10 méter) átmérőjűek és körülbelül 1000 font (453 kg) súlyt tudtak felemelni, beleértve a 33 kilós repeszbombát is. Az útjuk során a léggömbbombák széles területen jelentek meg, Észak-Mexikótól Alaszkáig, Hawaiitól Michiganig.
A FUGO bombák hatása azonban korlátozott volt. Az amerikai kormány cenzúrája miatt a japánok nem tudták nyomon követni a bombák hatását, és a bombák többsége nem okozott jelentős károkat. Az egyetlen dokumentált tragédia 1945 tavaszán történt, amikor egy bomba megölt egy terhes nőt és öt gyermeket Oregonban. Egy másik bomba egy villanyvezetékbe csapódott Washington államban, ami áramkimaradást okozott.
A háború után még évekig találtak FUGO bombákat. 1984-ben például több mint száz bombát találtak az Egyesült Államok északnyugati részén. A FUGO projekt az interkontinentális fegyverek történetében jelentős fejlesztés volt, de a hadviselés szempontjából nem bizonyult hatékonynak.
Inter Japán Magazin
