Összes hír

Atsushi némán állt Mizuki kertjében. A cseresznyefák lassan összes virágjukat elszórták. A virágszirmok szőnyegként terítették be a talajt. Egy rövidre nyírt hajú fiú lépett oda mellé. Oldalán Isao daimo, Atsushi régi gazdájának kardja lógott. Atsushi mélyen meghajolt a nála huszonöt évvel fiatalabb fiú előtt. –Üdvözöllek, Haruto! A fiú is meghajolt felé, de ez inkább csak biccentésnek tűnt, mint meghajlásnak. –Legszívesebben keresztüldöfnélek, mint egy kutyát! Atsushi! Mióta megölted apámat, csak halál és szenvedés jár a nyomodban! –Apád halála rituális öngyilkosság volt. Én csak segítettem neki! Te magad is tudod, hogy nagy…

Az országot, amely évezredekig el volt zárva a világ elől, a szamurájok uralták, akik egymás ellen harcoltak, hogy minél nagyobb vagyonra és elismerésre tegyenek szert. A hatalmi harcok átláthatatlan káoszában egy magányos szamuráj járta japán településeit. Megbüntette a bűnösöket, megjutalmazta a jókat. Sokan jótevőnek gondolták, sokan kegyetlen gyilkosnak. Senki nem tudta, honnan jött és hová tart. Csak azt tudták, hogy amerre jár igazságot és halált oszt. Ő volt Atsushi, a magányos szamuráj… A sinto pap átadta a ládát és annak tartalmát Mizuki-nek. –A rossz szellemektől meg van tisztítva minden tárgyad!…

  Egyéb neve: sangacu sekku (3. hónap ünnep), momo aekku (őszibarack ünnep), josi no sekku (lányok fesztiválja) Ez az a nap, amikor a családok a lányaik boldogságáért és boldogulásáért imádkoznak és azért, hogy biztosítsák azt, hogy egészséges és szép felnőttekké érjenek. Az ünneplés otthon és egy tengerparton történik. Ezek arra hivatottak, hogy felfogják a rossz szellemeket a lányokról. A lányok a legszebb kimonoikba öltöznek és meglátogatják barátaik házait. Emeletes emelvényen hina ningjóknak (hina babák; a babák a császárt, a császárnőt, a szolgálókat és zenészeket reprezentálja antik udvari ruhákban) vannak kiállítva…