Chisa az emeleti ablakból a tengert bámulta. Várta, hogy megjelenjenek a bálnák, amelyeket annyira szeretett nézni itthon, Okinawában. Egyáltalán nem hiányzott neki Tokió nyüzsgő forgataga. A szülés után két nappal már itt volt a gyerekekkel, Kazutoval és Aomame-vel a szülei házában, amelyben a róla elnevezett Restaurant Chisa éttermet üzemeltették. A gyerekek ott aludtak mellette. Japán szokás szerint, az anya szülés után a saját édesanyjánál tölt huszonegy napot. Ilyenkor látogatják meg a rokonok és a barátok. Ajándékokkal halmozzák el és van egy nap, a Vágyak Napja, amikor minden kívánságát teljesítik az új anyukának. Kazuto elkezdett forgolódni. Chisa mellélépett, hátha szüksége van rá a fiának, de Kazuto békésen aludt tovább.
Minori lépett be a szobába. Ígéretéhez híven elkísérte barátnőjét Okinawára. Ő tudta, hogy Kazuki, Molnár úr és Ino éppen a lakást alakítják át olyanná Tokióban, ahol elfér még két gyerek is a két felnőtt mellett. Minori kedvese, Molnár úr furcsállotta, hogy Chisa neki mer vágni egy ilyen hosszú útnak két kisgyerekkel. Magyarországon hetekig ki se viszik a gyerekeket a születésük után a lakásból. Japán barátai pedig azon csodálkoztak, hogy őt ez meglepi. Már akkor is nagyot nézett, amikor Kazuki a gyermekei megszületése után egy órával közölte, hogy most pedig visszamennek a gyárba dolgozni, mert pótolni kell a kiesett munkát.
–Felkészültél az anyaságra?–kérdezte Minori.
–Évek óta erre készülök. Már a reményt is feladtam, hogy egyszer sikerülni fog!
–Őszintén szólva, én sem. De még mindig úgy érzem, hogy nem hevertem ki a szülést.
–Tudod, mi kell neked? Egy kis otona maki!
Chisa hallott már erről a módszerről Az otona maki lényege, hogy becsomagolják az embert egy rugalmas anyagba magzatpózban. Ezután kénytelen így billegni és az megnyugtatja a testét és a lelkét.
–Apáddal elugrottunk a piacra bevásárolni ezt-azt az étterem konyhájára. Ott láttam a hirdetést. Házhoz is jönnek.
Chisa eltöprengett. Miért ne próbálhatná ki? Ha Kazuki itt lenne, biztosan lebeszélné róla. De olyan régen nem csinált semmi újat! Szeretett volna egy kis változatosságot. Ha nem a folyton a japán szokások ellen lázadozó Minori lenne a barátnője, talán ő is meg lenne elégedve a saját mindennapi életével. De Minorit nézve látja, hogy másként is lehet élni, mint amit a társadalom elvár. Nem kellett egy szót sem felelnie. Minori már hívta is a telefonszámot, amelyet a piaci sétája alkalmával írt fel.
–Elmentetted a telefonszámot? Tudtad, hogy vállalni fogom?
–Nem tudtam. De gondoltam, ha téged nem érdekel, én még kipróbálhatom.
Minori gyorsan felhívta a megadott számot. Kis idő múlva egy negyven körüli japán nő lépte át a Restaurant Chisa küszöbét. Chisa anyja, Hana odalépett hozzá és meghajolt előtte.
–Üdvözöljük! Asztalfoglalása volt?
–Üdvözlöm! Chisa-t keresem!
–Jó helyen jár! Ez a Restaurant Chisa!
–Én egy Chisa nevű hölgyet keresek. Ő rendelt otona maki-t!
Hana nagyot nézett. Nem hitte, hogy a lánya hisz ezekben az új dolgokban. De Chisa Tokióban él évek óta. Biztosan sokat változtatott rajta a nagyvárosi élet. Minori meglátta a hölgyet és beinvitálta Chisa szobájába. A gyerekeket Minori átvitte a vendégszobába, amely neki volt fenntartva.
A hölgy Akihe-ként mutatkozott be. A földön található szivacsra leterített egy lepedőhöz hasonló anyagot. Megkérte Chisa-t, hogy üljön bele törökülésben és utána egyszerűen belecsomagolta. Chisa elkezdett minden irányba ringatózni. A lepedő szorításából nem tudott szabadulni. Kb. fél óráig volt így és amikor Akihe kicsomagolta, sokkal nyugodtabbnak érezte magát.
Chisa kifizette a szolgáltatás díját, Akihe pedig elhagyta a Restaurant Chisa épületét. Minori jött vissza a gyerekekkel.
–Milyen volt?
–Jobb lett a közérzetem. Mintha az anyaméhben lettem volna és körbevett volna a nyugalom tengere. Ha lesz egy kis idő a gyerekek mellett, majd kipróbálhatod te is! Majd becsomagollak! Most már tudom, hogyan kell. Ezért felesleges bárkit iderángatni.
Chisa a gyermekeire, Kazutora éa Aomame-re nézett. Most már tudta, milyen érzés volt nekik, amikor még az ő anyaméhében voltak. Határozottnak és erősnek érezte magát. Kihúzta magát és a barátnőjéhez fordult.
–Minori! Felkészültem az anyaságra!
