Kategória: Kultúra

Hirtelen a férjem-uram természete, falánk szájú, tehetetlen ehetnékje. Ennivalót mihelyt hallott, mihelyt látott, jó falatra jól kitárult torkot tátott. Korgott megint egy nap gyomra és éhomra, találomra, fut szaladvást anyósához, füsteresztő, éteksütő konyhájához. Beállít és se szí, se szó leguggolgat, éhes szemmel lesel ínyes falatokat. Akadt bőven holmi egymás, két nyelésre egy harapás; habzsol, zabál tele szájjal, alig győzik szerrel, számmal. – Jaj, de finom falatocska, jaj, de pompás mézgolyócska – szól és nyeli szagát, ízét, tudakolja igaz nevét. – Méz-odángó igaz neve, ízzel mézzel telistele – szól anyósa s…

  A jókaik világában léteznek barátságos, varázslatos, szelíd és huncut, pajkos kis szőrcsomók. Ez volna a jókaik rózsaszín oldala. Mert jelen cikkünkben főleg az árnyoldal mutatkozik be, legalábbis azok, akik hajlamosak kibabrálni az emberekkel vagy még inkább az életüket kurtítani meg. Ezért érdemes jóban lenni a következő 5 japán folklórbeli természetfeletti lénnyel… Mint ahogy mindennek a világban a jókaiknak is kétoldalúk van, Lehetnek segítőkészek, kedvesek és jóravalók, de ugyanolyan megátalkodottak, gonoszak és veszélyesek is. De nem csak fajtánként, hanem azon belül is. Ahogy egy kicune lehet gaz csábító, úgy lehet…

Irígy ember Jamagáta, más ezüstjét, bárki kincsét réznek látta. Kuporgatta, félrerakta pénzecs­kéjét, széltől óvta, nagyritkán ha kinyitotta erszénykéjét. Újév napja, háládatok nagy hónapja derengőben, télvíz idő engedőben. Zivataros orkán helyett lenge szellők lengedeztek. Újesztendő, langyos idő kiragyogtán, oltártüzek bálványszerte kigyulladtán, virág nyílik szíven, lelken, rügyet fakaszt embereken. Földi lakók szemén, száján, meg nem szűnő mosolygásán, derű színes áradatja, szeretetnek szíves szava. Se adós, se hitelező, csakis kedves ajándékot adó, vevő. Se bosszúnak, se haragnak, nincsen helye se bánatnak, se rosszlelkű indulatnak. Fukar ember Jamagáta, ajándékát ember fia rég nem látta.…

Mélyen hortyog férjem-uram, szájatáti jóllakottan. Közelében hamisnyelvű felesége, fél­álmában lefetyelő hitveskéje. Csend üli meg otthonukat, kertre néző békességes nyugalmukat. Krizántémos, lombos kertjük esthomályát Hold-Istenke derengi át. Keringőző szitakötő libben egyet, tarajkodó Tenger habja loccsan egyet; illatot szór bóbiskoló cseresznyefa, sárgán ragyog sáraranyos kis mimóza. Ám egyszerre mintha hangok rezzennének s denevérek rebbennének; mintha lárma szakít­gatna álomleplet, zaj verne fel nyugodalmas békességet. – Ki az? Mi az? – riadoz fel s mély álmából férjem-uram ébredez fel. Figyel neszre, neszel zajra, odafülel kis zörejre, nagy robajra. És anyóka fészkelődik, mozgolódik, félálomban szája…

Egy idegen nyelv megtanulásához, manapság már rengeteg lehetősége van az embereknek. Mi magyarok általában a szomszédos országok nyelveit vagy leginkább az angolt próbáljuk elsajátítani, mivel a többség azt gondolja, hogy leginkább ezekre lesz szüksége élete során. A távol-keleti nyelvekkel csak az igazán bátrak próbálkoznak, hiszen nem egyszerű egy teljesen más írásmódú, az európai fülnek szokatlan hangzású nyelvet megismerni. Ám, nem lehetetlen! Egy olyan fiatal emberrel beszélgettem, aki hétköznapi emberként éli mindennapjait és a kitartás mintapéldája. Márton Attila már tizenéves korában beleszeretett egy egészen különleges nyelvbe és a nyelv országának a…