Kategória: Kultúra

A Mosómedve és a Csiga (japán mese)

Szerkesztő

Réges-régen ősidőkben történt. Találkozott a mosómedve a tavi csigával, és így szólt hozzá: – Üdvözöllek, tiszteletre méltó barátom! Éppen zarándokúton vagyok, fel akarom keresni az áldott Ize szent helyeit. Nem tartanál velem? A csiga először meglepődött, de aztán eszébe jutott, hogy őrá is ráférne Ize szent helyeinek áldásos hatása, ezért aztán így válaszolt: – Szívesen veled tartok, tiszteletre méltó mosómedve, magam is éppen zarándokút tervét forgatom fejemben. Elindultak hát együtt. Útjuk utolsó napján a csiga így szólt a mosómedvéhez: – Mondanék én valamit, tiszteletre méltó mosómedve uram, ha nem vennéd…

Read More

Tíz szen-pénz a halszag ára (Tréfás mese)

Szerkesztő

Gyermektelen, családtalan élt egy öreg, holmi egymást ha aprított, igazándit akkor evett. Se háza, se kalyibája, korhadt fából oltárbéli bálványkája. Lakkos háza közelében, mimózás kert közepében fukar gazda, halásztanya ütött fészket s el napestig rotyogtatott sültet, főttet, roston pirult halacskákat, olajban főtt ángolnákat. Öreg apó, szomszédbéli, kidűlt, bedűlt viskóbéli, be szerette hal húsának ínycsiklandó párol­gását, frissen fogott ángolnának illatozó sustorgását. – Ha máskép nem, legalább a hal szagával, szétpárolgó illatával csillapítsam éh-szomjamat, mindennapi álombéli óhajomat – szól s vesz rizset egy kanálnyit, csak ép egy-két pálcikányit, sovány vízen jó puhára…

Read More

Géczi János: Haiku

Szerkesztő

Géczi János a tó képén a fűz-szívű oleander merő rózsatűz * a vízre hajló oleander-szívű fűz csurom rózsaláz * csiszoltkő hajnal a tenger rézmérlegén vércsöppnyi sziget * meztelen izmú tenger fogja csípőmet ím körbefonja * csípőmet fonja a meztelen kék izmú tenger nyers combja * a kék meztelen izmú tenger forgatja combjával csípőm * fél kagyló hever a földön a kiszőkült fény talpnyomában * a vers vízszínén nézem sirályalakod merre lebben el * versem figyelem tűnődve nézem mint száll sirályalakod * vízpartból napból vágyakozásból állnak mondatok össze a tócsa jegén…

Read More

Rizsborvásár (Tréfás mese)

Szerkesztő

Italos volt mind a kettő, szeleburdi két bortömlő. Gombe volt az egyik neve, másiké meg részeg Szánszke. Gombe pajtás így szól egy nap italozó barátjához, kebelbeli pajtásához: – Uvenóban, színes, szagos, hűvös parkban, cseresznyefák kivirágos virulóban. Láttad-e már fürtös fáját, fája lombos virágsátrát? Szánszke pajti utoljára akkor járt ott, virágerdő amikor már elvirított. Kedvük szottyan azon nyomban virág nézni, kertes parkban el napestig elidőzni. – Hát itókát honnan veszünk? Ital nélkül el napestig hogyan leszünk? Rizses borból, száké nevű itókából egy akónyit, vásároljunk egy tömlőnyit. Mind a ketten kapnak a…

Read More

Kacskaringós Felfutóka (Virágmese)

Szerkesztő

Kúszók között zsong a zsivaj, mezőn, réten reng a ricsaj. Lustálkodik tarka-barka, renyhe Dinnye, heverészik görbeorrú Ugorkának zöld bibircse. Tök indája egyet-egyet nyujtózkodik, szomszédjába ha kell, ha nem, kapaszkodik. Úrhatnékol úri kis Tök, loppal lesked Lopóka-tök; nem egy Dinnye indácskája hajladozik szomszédbeli Futókára. Őszi napest sárgásszínű fényessége, napsugárkák felcsillanó rezzenése, aranyesőt permeteztet kertek, szántók zöld színére. Fejet fordít Felfutóka, vékonypénzű felkúszócska, félálmában rengőn, ringón hajladozik, henyélőkkel, lustácskákkal kacérkodik. – Bágyadt vagyok, fáradt vagyok, gyenge karom, gyenge vállam nincsen kire ráhajthassam – szól a szája szeméremmel és kúszócskák, henyélőcskék rávigyáznak vágyakozó…

Read More

Kék Ibolya, Puszpángocska (Virágmese)

Szerkesztő

Hosszúfejű, szőrkucsmájú, mi fán termett hórihorgas bő plundrájú? Nyujtja nyakát cingár kóró, ökörfarkú virágkaró. Virág nyílik, tavaszodik, réti fűben, zöld mezőben kóróvirág bolyhosodik. Emelgetik idres-bodros fürtfejüket, szellőztetik hosszú, hegyes süvegüket. – Meleg szelek fujdogálnak, vége tavasz szép álmának. Nincsen soká maradásunk, rövidesen hajlék után kell hogy lássunk. Lent a réten Ibolyácska, feltekintget putinásra; kérdi tőle halk szavával, szemérmetes pirulás­sal: – Hosszúfejű, szőrkucsmájú, hová készülsz széllel bélelt bő plundrájú? – Ó, százszorszép Ibolyácska, aprószemű virágocska, csepp bimbódból ím egyszerre kiszo­rultál, kék ruhádból kivirultál. – Szépségemet, kék színemet mit én tudom, nagyobb…

Read More