Kategória: Kultúra

A Hét Fű fesztivál vagy Nanakusza no szekku (七草の節句) egy régóta fennálló japán szokás: január 7-én hétféle fűvel ízesített rizses zabkását esznek. A nanakusza hét, fogyasztásra alkalmas tavaszi gyógynövény összefoglaló neve; a növények általában a következők: japán petrezselyem (せり, szeri pásztortáska (なずな nazuna) gyopár (母子草, hahakogusza) tyúkhár (蘩蔞, hakobe) bojtorjánsaláta (小鬼田平子, koonitabirako） fehér retek (蕪, kabu) jégcsapretek (大根, daikon) A összetevőket tekintve előfordulhatnak eltérések, megesik, hogy egyiket-másikat helyi gyógynövénnyel helyettesítik. Január 7-én reggel, vagy az azt megelőző éjszaka elhelyezik a füveket, a rizsgombócot és egy fából készült mozsártörőt egy vágódeszkán.…

Tengerparti legénykének gondja támadt, súlyos gondja szegénykének. Asszony kéne, dolgos asszony, kunyhójába, nem élet a legényélet egymagába. Mindennapi tette-vette, hogy a horgát, halászhorgát elővette s lőn halála, pusztulása meduzáknak, töméntelen halnak, ráknak. Horgász egy nap tenger mentén, horgát mélyre leeresztvén s ím a nyele, kampós végű horog nyele, vasmarkában meg-megrezdül, kicsi híja kezeiből ki nem perdül. – Tán csak nem egy teknősbéka akadt horgom kampójába? – szól a legény éjnyegetve, óvó kézzel horgát meg-megemelgetve. – Ha erősen rántogatom fonalamat, megeshet, hogy egy­szeribe kettészakad – s húzza horgát izmos karja kibírtáig,…

1868-1945 között a shintō volt az államvallás, de sem előtte, sem utána nem volt az. Sokan úgy vélik, hogy amikor a császár buddhista volt és támogatta a vallást, a buddhizmus is államvallás volt, de ez utóbbi tévedésen alapul.

Nevét a korszak egy helységről kapta, ahol újszerű edényeket találtak. Ezek az edények már fazekaskorongon készültek és karcolásos díszítésűek. Ekkor kezdtek fémeket használni. Mivel egyszerre jelentek meg a vas és bronz eszközök is, valószínűleg behozták valahonnan a technológiát. Ide tehető az állatok háziasításának kezdete is, azonban mindezek mellett mégis a korszak legjelentősebb felfedezése (ez határozza meg a korszak időintervallumát is), az öntözéses vagy árasztásos rizstermesztés. Ennek felfedezése hatalmas népnövekedéshez is vezetett.

Valamerre messze, valamikor régen, boldog házaspárék éltek békességben. Amit szeme-szája megkívánt magának, minden óhajtása meglett az egy párnak. Csak egyetlen áldás kerülte ki házuk, nem zavarta lárma bús magánosságuk. Buddha bálványához imádkoznak egy nap: – Váltsd valóra uram, titkos óhajunkat. És amint letellett időbeli öltő, ott ringott, csikorgott egy arasznyi bölcső. Pöttömnyi volt Buddha égi ajándoka, hüvelyknyinél nem nőtt cseppel se nagyobbra. Hökköm törpe lett a cseppség csúfos neve, rajta kacarászott fél falu rossz nyelve; szíve fájdalmára anyjának, apjának, bántó bánatára félbemaradottnak. Hónapok eltelnek, évek is elmúlnak, Hökköm törpééknél bánatba…

80-90 ezer évvel ezelőtt – prehisztorikus időszak/őskőkorszak – Kjúszekki dzsidai (Kyūsekki-jidai). Ebből a korszakból származnak a ma ismert legidősebb leletek. Ekkor Japán még nem sziget volt, hanem földnyelv. Nagytestű emlősök éltek a területén, amelyek később, amikor Japán szigetté vált eltűntek, mert az emberek teljesen levadászták őket. 30 ezer évvel ezelőtt – újkőkorszak –  Sinszekki dzsidai (Shinsekki – jidai). A két korszak közti időszakból nem sok lelet került elő, a „leletrobbanás” az újkőkorszakban következett be.

  Az év végi és újévi hagyományok minden országban eltérőek. A japánok a következőképpen készülnek az újévre: Az egész házat kitakarítják Nem egy szokásos takarításról van szó, hanem szó szerint a pincétől a padlásig minden szögletet megtisztítanak. A sintó vallásban létezik a Toshigami (年神様),  nevű Isten aki évente egyszer, újévkor jön el hozzánk és jólétet hoz. A Toshigamit illik tiszta házban fogadni. Újévi üdvözlőlapokat (年賀状, nengajo) küldenek Minden év végén az erre a célra készített lapokat küldenek a barátoknak, ismerősöknek, üzletfeleknek. A lapokra általában a tizenkét kínai állatövi jegy közül…