Kategória: Kultúra

Télidő volt, hetek óta egyre hullott a pihés hó. Erdők, hegyek, kunyhók, bokrok, hidak, kövek, utak, folyók, minden, minden hó alatt volt. Hegyen egy nyúl tanyácskája, kettő volt a fiacskája. Fehér színe az egyiknek, Fehérkének, tarkás színe a másiknak, Tarkácskának. Vastag a hó a hegyeken, színe vakít a földeken. Hol szerezzen nyúl apóka ennivalót, cse­me­téknek élnivalót. Fejebúbját megvakarja, fületövét megkaparja s azt mondja a nyuszikáknak: – Nincs mit tenni, el kell menni, rágnivalót kell szerezni. Kis Fehérke egyet ugrik, kérve-kér és rimánkodik: – Hadd mehessek én is veled, hadd járok…

Read More

Nagy fösvény volt Jamagata. Minden széltől óvta zsebét, kuporgatta pénzecskéjét. Ujév napja volt éppen közeledőben és egy jó barátjára gondolt, hogy meg kellene valamivel ajándékoznia. Sok szívességért tartozott volt neki. Naphosszat törte a fejét, hogy milyen is legyen az az ajándékféle, hogy olcsó is legyen, meg mutatós is. Járta a vásárt, meg a sok boltot, majd hogy ki nem nézte a szemét. Egy üvegesbolt előtt haladt el egy nap és amint nézegeti benne a sok portékát, egy törött porcellánt vesz köztük észre, dirib-darab virágvázát. – Hopp, – gondolja nagy örömmel…

Read More

Asszony dala Gazdám hazatér Vezeklek érte régen Könnyem bő patak. Zöldül már a lomb Lankák szélin látni már Szél hajába kap. Szolgája vagyok Tudom reám vágyik ő Kő szikrát csiszol.

Read More

Hegyek ormán fényesedik, Ujholdacska megszületik. Lent a földön, dombok alján, szikla­falak hasadékán, sűrű erdő sötétjében, mély barlangok legmélyében, fel-felrebben egy szür­kécske, feje, szárnya sötétecske. Azt hinnéd, hogy négy lábon jár, vélnéd, egy kis szárnyas madár. Pedig ő a denevérke, kis holdacska ellensége. Holdacska elmosolyodik, szürkécskékkel tréfálkozik. Ha kibújnak a fészkükből, akkor ő is előderül; ha megtérnek odujokba, holdacska is a nyomukba. Megint egy nap, úgy mint máskor, alkonyatkor, napnyugváskor, kongnak-bongnak a haran­gok, kigyulladnak a lámpások, denevérek éledeznek, álmaikból ébredeznek. – Lement a nap, kimehetünk, fészkünkből kirepülhetünk, – szól az egyik…

Read More

Volt egyszer egy legény, aki azzal kereste meg a mindennapi kenyerét, hogy kiment az erdőbe és köveket fejtett ki a hegyekből. Hazacipelte és kőfaragóknak adogatta el, azok meg sír­köveket meg egyébféléket faragtak ki belőle. Csekélyke volt ugyan a keresete, de a kevéssel is beérte. Egy hegyiszellem lakott volt azon a környéken és nem egyszer történt, hogy az emberek előtt is meg-megmutatkozott s ügyes-bajos dolgaikban még segítségükre is volt. Nem is egy eset áldja az emlékét. Dolga akadt egyszer a kőfejtőnek. Sírkőnek valót cipelt be a városba és amint viszi a…

Read More

A Japán északi részén fekvő Hokkaidó az ország második legnagyobb szigete. Főbb látnivalói:     Sapporói hófesztivál (札幌雪まつり)   Az egy hetes fesztivált minden év februárjában rendezik meg. A csodálatos hó- és jégszobrok minden évben több mint 2 millió látogatót vonzanak a városba. A szobrok hatalmasak, egyesek elérik a 25 méteres magasságot. Ezeken az óriás szobrokon kívül több száz kisebb szobor is látható. A szobrok három helyszínen vannak kiállítva, melyek közül a legnagyobb az Odori parkban található. A parkra gyönyörű kilátás nyílik a sapporói TV-toronyból. Goryokaku erődítmény Hakodate városában (五稜郭)…

Read More

  Sziklabércről, mint nagy vadászok kémleltem zsákmányom csapását, mikor vág át, mit szerencsém küld… A húr már feszült. Semmire lőttem. Képeimre csak. Nem céloztam, nem néztem Napba… E nagy kalandba’ lelkem elmerült. A húr már feszült. Nincsen cél, csak az Út magamban. 6 A fényben oldódó anyagban lángtestű, szende Buddha ült. A húr már feszült. S ekkor e könnyed álomképet szétzavarta ócska lépted. Nyilam durcásan majd’ kirepült. A húr túlfeszült. Édes Semmim – finom nektár – nyílméreggé lett e percben. Szemem rebben, vadra vetül. A húr túlfeszül. De megbéklyóz a…

Read More