Télidő volt, hetek óta egyre hullott a pihés hó. Erdők, hegyek, kunyhók, bokrok, hidak, kövek, utak, folyók, minden, minden hó alatt volt. Hegyen egy nyúl tanyácskája, kettő volt a fiacskája. Fehér színe az egyiknek, Fehérkének, tarkás színe a másiknak, Tarkácskának. Vastag a hó a hegyeken, színe vakít a földeken. Hol szerezzen nyúl apóka ennivalót, csemetéknek élnivalót. Fejebúbját megvakarja, fületövét megkaparja s azt mondja a nyuszikáknak: – Nincs mit tenni, el kell menni, rágnivalót kell szerezni. Kis Fehérke egyet ugrik, kérve-kér és rimánkodik: – Hadd mehessek én is veled, hadd járok…
Read MoreKategória: Kultúra
Jamagata ajándéka
Nagy fösvény volt Jamagata. Minden széltől óvta zsebét, kuporgatta pénzecskéjét. Ujév napja volt éppen közeledőben és egy jó barátjára gondolt, hogy meg kellene valamivel ajándékoznia. Sok szívességért tartozott volt neki. Naphosszat törte a fejét, hogy milyen is legyen az az ajándékféle, hogy olcsó is legyen, meg mutatós is. Járta a vásárt, meg a sok boltot, majd hogy ki nem nézte a szemét. Egy üvegesbolt előtt haladt el egy nap és amint nézegeti benne a sok portékát, egy törött porcellánt vesz köztük észre, dirib-darab virágvázát. – Hopp, – gondolja nagy örömmel…
Read MoreVarga András: Haikuk a japán költészet mintájára (2)
Asszony dala Gazdám hazatér Vezeklek érte régen Könnyem bő patak. Zöldül már a lomb Lankák szélin látni már Szél hajába kap. Szolgája vagyok Tudom reám vágyik ő Kő szikrát csiszol.
Read MoreA hold és a denevérek
Hegyek ormán fényesedik, Ujholdacska megszületik. Lent a földön, dombok alján, sziklafalak hasadékán, sűrű erdő sötétjében, mély barlangok legmélyében, fel-felrebben egy szürkécske, feje, szárnya sötétecske. Azt hinnéd, hogy négy lábon jár, vélnéd, egy kis szárnyas madár. Pedig ő a denevérke, kis holdacska ellensége. Holdacska elmosolyodik, szürkécskékkel tréfálkozik. Ha kibújnak a fészkükből, akkor ő is előderül; ha megtérnek odujokba, holdacska is a nyomukba. Megint egy nap, úgy mint máskor, alkonyatkor, napnyugváskor, kongnak-bongnak a harangok, kigyulladnak a lámpások, denevérek éledeznek, álmaikból ébredeznek. – Lement a nap, kimehetünk, fészkünkből kirepülhetünk, – szól az egyik…
Read MoreLámpás fesztivál (灯籠流し, tóró nagasi)
A Bon ünnep lezárásának általános szokása. Kicsi papír lámpásokat, amelyekben égő gyertya van, a folyóra, a tengerre vagy az óceán vizére rakják és hagyják őket elúszni, vagy pedig elengedik a levegőben és azok elszállnak az éjszakában. A fényük arra hivatott, hogy a család meghalt tagjainak lelkét vezessék. Általában az az ember, aki elengedi a lámpást, ír egy üzenetet az oldalára. Nakano Inter Japán Magazin
Read MoreKőfejtő és hegyiszellem
Volt egyszer egy legény, aki azzal kereste meg a mindennapi kenyerét, hogy kiment az erdőbe és köveket fejtett ki a hegyekből. Hazacipelte és kőfaragóknak adogatta el, azok meg sírköveket meg egyébféléket faragtak ki belőle. Csekélyke volt ugyan a keresete, de a kevéssel is beérte. Egy hegyiszellem lakott volt azon a környéken és nem egyszer történt, hogy az emberek előtt is meg-megmutatkozott s ügyes-bajos dolgaikban még segítségükre is volt. Nem is egy eset áldja az emlékét. Dolga akadt egyszer a kőfejtőnek. Sírkőnek valót cipelt be a városba és amint viszi a…
Read MoreObon ünnep (お盆)
Egy buddhista szertartás mely során tiszteletüket fejezik ki az ősök előtt. Általában egy ‘lelki oltárt’ (sórjódana)) állítanak fel a bucudan (buddhista családi oltár) előtt, hogy ezzel köszöntsék az ősök szellemeit. Általában megkérnek egy papot, hogy jöjjön el és olvasson fel a szútrából (tanagjó). A hagyományos előkészületek között szerepel a sír helyének megtisztítása és egy útvonal felállítása egészen a házig, és szalma biztosítása a lovaknak vagy ökröknek az ősök szállítására. Az üdvözlő tűz (mukaebi), amit 13-án állítanak fel és az elbocsátás tüze, amelyek 15-én vagy 16-án az utat hivatottak bevilágítani.…
Read MoreHokkaido (北海道)
A Japán északi részén fekvő Hokkaidó az ország második legnagyobb szigete. Főbb látnivalói: Sapporói hófesztivál (札幌雪まつり) Az egy hetes fesztivált minden év februárjában rendezik meg. A csodálatos hó- és jégszobrok minden évben több mint 2 millió látogatót vonzanak a városba. A szobrok hatalmasak, egyesek elérik a 25 méteres magasságot. Ezeken az óriás szobrokon kívül több száz kisebb szobor is látható. A szobrok három helyszínen vannak kiállítva, melyek közül a legnagyobb az Odori parkban található. A parkra gyönyörű kilátás nyílik a sapporói TV-toronyból. Goryokaku erődítmény Hakodate városában (五稜郭)…
Read MoreNovák Valentin: Sziklabércről, mint nagy vadászok
Sziklabércről, mint nagy vadászok kémleltem zsákmányom csapását, mikor vág át, mit szerencsém küld… A húr már feszült. Semmire lőttem. Képeimre csak. Nem céloztam, nem néztem Napba… E nagy kalandba’ lelkem elmerült. A húr már feszült. Nincsen cél, csak az Út magamban. 6 A fényben oldódó anyagban lángtestű, szende Buddha ült. A húr már feszült. S ekkor e könnyed álomképet szétzavarta ócska lépted. Nyilam durcásan majd’ kirepült. A húr túlfeszült. Édes Semmim – finom nektár – nyílméreggé lett e percben. Szemem rebben, vadra vetül. A húr túlfeszül. De megbéklyóz a…
Read MoreFazekas István: Hirosima árnyékai
A szerző alapos kutatómunkából származó adatai és következtetései új megvilágításba helyezik Japán legújabb kori történelmét. (Szerkesztőség) Vajon le tudjuk-e győzni a megrendülésünktől felszabaduló tébolyunkat az öncsalás simogató taktikájának kísértése nélkül, ha arra a kérdésre keressük a tárgyilagos választ: hogyan is lehetnek emberi árnyak emberek nélkül Hirosima kövein? Megtántorodunk, amikor a puszta látványból is kitetszik: az igazi értéket az emberi ámokfutás szolgáltatta itt ki az értéktelennek. A kérdés túlságosan magas feszültségű disszonanciája még idegrendszerünkre is bénítólag hat. Több világutazó, köztük a magyar Réti Ervin is megfigyelte: a legtöbb japánon valami különös,…
Read More