Kategória: Kultúra

Élt egyszer egy jószívű halászlegény, Urasima volt a neve. Mindennap kievezett volt a tengerre és napestig egyebet se tett, mint hogy halászgatott. Apja-anyja öreg volt már és azért küzdött, azért fáradt, hogy ellássa az öregeket. Épp visszatérőben volt egyszer a tengerről, amikor hallja, hogy egy csomó apró ember, fiú- meg lánysereg, ugyancsak sikongat a parton. Kilép a csónakjából és odaigyekszik hozzájuk, hogy mért csapnak olyan nagy lármát. Közé­jük megy, hát egy teknősbéka van a kezükben és egyre pacskolják a teknőjét. Megsajnálja a halász az állatkát és rászól a gyerekekre: –…

Read More

Nagoya Japán negyedik legnépesebb városa, Aichi megye székhelye. A város az Edo korszak alatt az Owari család – a kormányzó Tokugawa család három ágának egyike – kastélyvárosa volt. Nagoya mellett található a Toyota cég székhelye. Tokugawa Művészeti Múzeum (徳川美術館)   Az Edo korszakban Nagoya volt az Owari család székhelye. A család nagy vagyont halmozott fel. A múzeum az Owari család korábbi rezidenciájának helyén épült, és a család sok kincse megtalálható benne, például szamurájpáncél és szamurájkard, teaedények, no színházi maszkok és jelmezek, versek, tekercsek és térképek. A múzeum mellett található a…

Read More

Élt jó régen egy asszonyka, asszonynak egy gyerekfia. Indulatos egy kis fickó, anyjának szót nem fogadó. Papírsárkányt vett neki egyszer az anyja. Ember formája volt a sárkánynak, akár egy bál­vá­nyé. Szalad a fiú a játékával, hogy eregesse fölfelé, de sehogyse ment a dolog. Szállt egy kicsit, szálldogált, aztán megint csak lecsapódott a földre. – Széttépem én ezt a rongyot, – kiáltja az akaratos, – ha nem éri el a tornyot. Még egyszer nekiereszti a sárkányt, szálldogál is egy darabig, amikor jön hirtelen egy szellőcs­ke és a sárkányt egy nagy fához…

Read More

Messze helyen egy kis házban, éldegélt egy özvegy asszony. Két szép lánya is volt neki; az egyiknek, nagyobbiknak Hófehérke, a másiknak, kisebbiknek Rózsabimbó volt a neve. Mostohalány volt a nagyobb, úgy is bánt az anyja vele; csak a másik, a kisebbik, az volt anyja szemefénye. Rózsabimbó talpig selyemruhácskában páváskodott, Hófehérke durva daróc­leber­nyeg­ben késő estig dolgozgatott. Szófogadó volt a nagyobb, alázatos, naplopó volt a kisebbik, akaratos. Minden munkát ő végzett el, Hófehérke; egész nap csak lustálkodott a bimbócska s a nénjét sem szenvedhette. Tél közepén járt az idő, napok óta hullott…

Read More

Volt egyszer egy legényember, favágás a mestersége. Apja, anyja volt a mindene, azokért élt-halt, és azokért verejtékezett. Domboldalon volt az erdő, oda járt el hasogatni, erdők fáit döntögetni. Sokat dolgozott, sokat fáradozott, mégis csak szegénynek maradt szegény feje. Alighogy jutott valami az öregéknek, jóllakásig meg éppen nem tellett. Fájt is a legénynek a szíve, hogy szükséget szenvednek az öregék; mert egy élete, egy halála, azt is nekik szánta. Mindent megvont magától és a kevésnél is kevesebbje, mégis beérte vele. Anyja pedig jó kedvet mutatott és minden aprónak úgy megörült, csakhogy…

Read More

Magánosan éldegélt az egyszeri öreg ember. Se felesége, se gyereke, se senkije a nagy világon. Egy halászcsárda volt a szomszédságában, halakat sütöttek-főztek benne. Szerette az öreg a halfélét, élt-halt érte; de mert nem volt hozzá való pénze, csak épp hogy a foga vásott utána, csak épp hogy feléje ha szagolhatott. Hej, pedig be csiklandozta az orrát, be pompás is volt az a jóféle halszag. – Legalább a szagával hadd lakjak jól, – sóhajtozik a szegény ember és vesz vagy egy-két marok rizst, szegényesen megfőzi, odaül vele a halászcsárda elé és…

Read More

A Tanabata csillagfesztivált jelent. Orihime és Hikobosi istenségek találkozását ünneplik ekkor a japánok. A legenda szerint a szerelmeseket a Tejút választja el egymástól, és csak egyetlen egyszer találkozhatnak egy évben, mégpedig a holdnaptár szerinti hetedik holdhónap hetedik napján. Ezen a napon a japánok kívánságokat írnak kis papírdarabokra, amiket bambuszfára akasztanak.

Read More

Volt egyszer egy félig rom helység és abban a helységben egy félig rom templom. Az a híre volt ennek a templomnak, hogy rossz szellemek, meg boszorkányok kísértenek benne. Aki emberfia oda betévedt, sose látta meg többé a napot. Mindig akadt egy-két szamuráj, meg is próbálkoztak a kísértetekkel, de aki betette hozzájuk a lábát, sose jutott onnan ki. Hacsak a halópora nem. Egy szép napon megint megjelenik egy szamuráj, hogy ha addig él is, bemegy ő abba a templomba és végére jár a dolognak. Nagy volt a híre ennek a vitéznek,…

Read More