Kazuki és Chisa: A Golden Week előtt
Chisa az asztal mellett ült és a laptopján egy mottainai oldal honlapját nézegette. A mottainai szót úgy lehetne lefordítani magyarra, hogy kár érte. Az ilyen oldalakon olyan tárgyak szerepelnek, amelyre már nincs a tulajdonosának szüksége, de nem akarja kidobni, mert biztos benne, hogy valaki még fogja tudni használni. Szoktak vásárokat is rendezni. Egy mottainai vásár hasonlít egy európai használt cikk piacra.
https://www.youtube.com/watch?v=6rHBjSKiwqE&t=319s
Barátnője, Minori ott ült mellette egy kényelmes melegítőnadrágban. Chisa soha nem tudta megérteni, miért szakított a barátnője a japán hagyományokkal és hord mindig nadrágot. A japán társadalom nem nézi jó szemmel azt a nőt, aki nem szoknyát vagy kimonót visel a hagyományoknak megfelelően. De hogy még a lányának, Hidekinek se hajlandó szoknyát venni, az egy kicsit fel is háborította Chisa-t. Persze Minorinak ezt nem mondta el. Ő mindig szoknyában fogja járatni a lányát. Gondolataiból Minori hangja riasztotta fel.
–Itt hirdetnek babakocsit!
Chisa a képernyőn felbukkanó babakocsit nézte. Nem tetszett neki.
–Egy személyes. Ha emlékszel, én ikreket várok.
Minori elmosolyodott.
–Tudom, de nem hiszem, hogy sokan hirdetnek iker babakocsit a mottainai oldalakon. Elhozunk két egyszemélyes babakocsit. Egyet a kisfiúnak, egyet a kislánynak. Én majd mindig segítek tolni valamelyiket. Természetesen mindig az a baba lesz nálam, amelyik éppen alszik!
Tovább böngészték az internetet és közben beszélgettek. A háttérben szólt a rádióban az X Japan együttes egyik száma.
Chisa nem rajongott ezért a zenéért, de Minori imádta. Minori mindent imádott, ami nagyon japán volt, de mégis érezni lehetett rajta a nyugati kultúrát. Kivéve a szoknyát. Azt sose szerette. Mióta a férje meghalt, egyáltalán nem hordta ezt a ruhadarabot. A lánya, Hideki ugyan hordhatta volna, de ő is annyira megszokta, hogy náluk ez nem kötelező, hogy inkább ő is mindenhová nadrágban járt.
–Mit csináltok a Golden Week alatt?
–Mikor is lesz?
Chisa életében a terhessége óta össze voltak folyva a napok. Csak annyit tudott, hogy két nap múlva megint mennie kell vizsgálatra Doktor Kajiwara rendelőjébe, de már nem tudta követni hogy melyik hónap hányadika, és milyen nap van.
–Jövő hét után.
Chisa csak most gondolt bele, hogy nemsokára kezdődik a Golden Week. Vagy ahogy Japánban nevezik még, Ógon Súkan vagy Ógata Renkjú. Az a hét, amikor Japánban több munkaszüneti nap is van egymás után. A legtöbb japán ilyenkor megy nyaralni. Sokan mennek el Hawaii-ra vagy Amerika nagyobb városaiba a nyugati parton. Például Los Angelesbe vagy San Franciscoba. Kedvelt úti cél Európa valamelyik nagyobb városa is. Ilyenkor özönlik el a leggyakrabban a japán turisták a budai vár és a Halászbástya környékét Budapesten.
A Golden Week mindig április 29-én kezdődik. A már elhunyt Hirohito császárnak ezen a napon volt a születésnapja. A császár születésnapja Japánban mindig munkaszüneti nap. Mivel Hirohito császár éppen azon a héten született, amikor a Golden Week van, a japánok megtartották ezt a napot nemzeti ünnepnek. Természetesen a trónon az őt követő, jelenleg is uralkodó fia, Akihito császár születésnapját is megünneplik minden év december 23-án. Hirohito császár a Showa nevet kapta a néptől. A Showa korszakot a felvilágosult béke korszakának is nevezik. Jelenleg Japánban a Heiszei-kort (heiszei = béketeremtés) élik az emberek, amelynek kezdetét Akihito császár trónra lépése óta számolják. A Golden Week idején van az alkotmány napja (május 3), a zöld nap (május 4) és a gyereknap (május 5) is.
–Kazuki elég sok szabadságot elhasznált akkor, amikor Okinawá-ra mentünk a szüleimhez. Nem tudom, hogy elengedik-e szabadságra vagy neki kell bent maradni a gyárban ügyeletben. Ilyenkor egy hétre az egész termelés le szokott állni.
–Miért nem most mentetek Okinawára?
–Ilyenkor a japán emberek nagy többsége kirándulni megy. Kazuki nem szerette volna, ha órákat állok a vonaton vagy a hajón ilyen állapotban, mert nem tudok rendesen leülni.
–Sajnálhatod, hogy most nem mehettek el együtt kirándulni!
–Ekkora hassal nem is szívesen mozdulok ki itthonról!
A bejárati ajtó kinyílt. Kazuki és Molnár úr érkeztek meg a munkából.
Chisa, miután üdvözölte a férjét és annak kollégáját, Kazukihoz fordult.
–Nem szóltál, hogy vendégünk lesz!
–Nem maradok sokáig! A kollégák meséltek nekem a gyárban a Golden Week-ről. A gyár be fog zárni azon a héten. Én haza fogok menni arra a hétre Magyarországra!
–Utána visszajön?–kérdezte Chisa.
–Igen. És arra gondoltam, mi lenne, ha ön és Kazuki és velem jönnének. A szállásra nem lenne gondjuk. Lakhatnánk együtt a szüleim tanyáján. Ott van hely bőven.
Kazuki megrökönyödve nézett Molnár úrra. Nem tudta, hogy a magyar munkatársa ezért jött vele haza. Azt hitte csak egy teát vagy egy szakét szeretne náluk meginni. Most jött haza Okinawáról! Arról a szigetről is úgy érezte, hogy túl messze van Tokiótól! Esze ágában sincs elmenni egy vadidegen országba, amelyről azt se tudja, hogy hol van!
–Nem hiszem, hogy nekem jó ötlet terhesen repülőre ülnöm!
–Én pedig nem hagyom itt a terhes feleségemet!
Molnár úr a zsebébe nyúlt és két repülőjegyet vett elő.
–Nem szeretném ezeket visszaváltani.
Minori kinézett az ajtón. Elmosolyodott, ahogy megpillantotta Molnár urat, aki magas termetével két fejjel nagyobbnak tűnt Kazukinál. A lábán a fekete zokni félig lelógott. A legjobban mégis az tetszett Minorinak, amikor Molnár úr megszólalt és érezni lehetett a japán beszédjén az erős európai akcentust. Chisa gyorsan bemutatta egymásnak Minorit és Molnár urat, aki ragaszkodott hozzá, hogy Minori csak Sándornak szólítsa. Első pillantásra megtetszett neki ez a nő, akin látszik, hogy nem követi a konzervatív japán szokásokat és nem átall még a szomszédba is nadrágban átmenni.
–Sanodor!–próbálta kimondani Molnár úr keresztnevét Minori, de egyszer se sikerült neki teljesen.
–Szólítson Sanyinak!
Ebbe is beletört Minori nyelve. Végül a Molnár úr fején lógó fejhallgatóra nézett.
–Sony.–mondta.
–Ez majdnem jó! Akkor nevezzen így!
Minori nem merte elmondani Molnár úrnak, hogy csak a nyakában lógó fekete fejhallgató fehér betűit olvasta össze. Visszaültek az asztalhoz. Chisa és Minori elmesélte, hogy éppen iker babakocsit keresnek, de nehezebb dolguk van, mint várták. A repülőjegyekről az egész társalgás alatt nem esett több szó. Minori és Molnár úr egyszerre távoztak.
–Ha nincs ellene kifogása, megihatnánk együtt egy csésze kávét!
Molnár úr maga is csodálkozott a hirtelen jött bátorságán, de úgy volt vele, hogy nem veszíthet semmit. Idegen országban van. Talán tíz embert se ismer közelről. Legfeljebb kikosarazzák!
Minorinak tetszett a férfi, de belegondolt abba, hogy ha ő ennyi év egyedüllét után elkezdene randevúzni, mit fog hozzá szólni a lánya, Hideki. És mit fog szólni Molnár úr Hidekihez? Végül arra a következtetésre jutott, hogy ő úgyis szinte mindennap áthágja valamivel a japán etikett szabályait. Miért ne randevúzhatna akkor egy európai férfival?
–Mikor és hol isszuk meg azt a kávét Sony?
Molnár úr maga is megdöbbent a következő mondatán. Miközben beszélt, felmutatta a repülőjegyeket Minori felé.
–Április harmincadikán. Magyarországon.
Szerkesztő
Inter Japán Magazin
