Összes hír

Szecubun a tavasz kezdete előtti nap. Ősi hit szerint a szellemek világa ekkor kerül legközelebb valós világunkhoz, ezért a következő évszaktól rituáléval el kell űzni a betegséget hozó ártó szellemeket. A mamemaki (vagyis „bab szórás”) szertartás először a Muromacsi-korszakban tűnt fel. Legtöbbször a család tosiotokoja hajtotta végre (a férfi, aki a megfelelő kínai állatövi évben született, vagy a család feje). Fuku mamet (pirított szójababokat, vagyis szerencsehozó babokat) dobálnak ki az ajtón, vagy oni (démon) maszkot viselő családtagot dobálnak meg vele. Eközben azt kiabálják, hogy Oni va szoto, fuku va ucsi!…

Csillag-lelkek kék ég alján, kékes égbolt kék palástján, derengtére rózsaszínű virradatnak, elaléltan, elernyedten bóbiskolnak. Felleg ölén puha fészkük, bársonypárnán pihenőjük. Álmos szemük pislogtatják és a nappalt húnyó szemmel átálmodják. Piros reggel pirkadóban, gyöngyös szemük csukódóban s alig hogy elheveredtek, alig hogy elszenderedtek, mintha füttyszó füttyentene, csicsergő hang csicseregne. Tágra ébred riadozó látókájuk, tátva marad csodálkozó szemük, szájuk. Kandikálva kihajolnak, párnák mögül ki­kukkannak, hát pacsirták, kis madárkák csiripelő csipogását, annak hallják csattogását. – Szedte-vedte arcátlanja – kiáltoznak háborogva -, ki-micsodás a fajtátok, hogy ily lármát, ricsajt csaptok? – Hangosan kél hangos…