– Hogyhogy megtapasztalom? – Mivel megmutatta magát neked a zen-kert, ezért te leszel, ifjú tanítványom, aki tovább viszi azt a nehéz terhet, amit jómagam lassan negyven éve cipelek! Jó néhányan vannak még rajtam kívül, akiknek ugyan ez a kíméletlen sors jutott. A buddhista szerzetesek közül is csak a mi kiváltságunk. Mi, akiknek megmutatta magát a kert. A többi szerzetes éli békés életét, nem is sejtve, hogy nekünk több feladat rendeltetett, és nagyobb felelősség! Nekünk kell kordában tartanunk az emberi gonoszságot! Míg csak kevés ember élt, elegendő volt egyetlen sakura fa.…
Read MoreCímke: buddhizmus
A Zen-kert titka (3.rész)
Mindig, mikor fekete fellegek gyülekeznek az égen, és villámok cikáznak minden felé, a tudatlan ember elhiszi, amit az imént mondtál. De nem így van! A háborgó lelkek szövetsége gerjeszti a levegő kisüléseit. – Hogyan, mester? – A lelkek együtt élése, összezártsága elengedhetetlenül konfliktusokhoz vezet! Ezért a fák fura alakja. A faágak növekedésekor rájöttek a lelkek, hogy dühükkel és a melléjük furakodott több millió másikkal, manipulálni tudják a fát. Akaratuk szerint növeszthetik, vagy elzárhatják börtönük növekedése természetes irányát. Befolyásolhatják, és irányíthatják. Ha pedig minden összefognak, haragjuk egyszerre akkorára nő ezeknek a…
Read MoreA Zen-kert titka (2. rész)
…– Mester! – hajolt meg másnap a szerzetes előtt a tanuló. – Itt vagyok! – Fiam! Emlékszel még a tegnapi intésemre? – Igen! – Rendben! Akkor azt hiszem, elméd valóban felkészült a tanításom eme magas szintjére! Viszont figyelmeztetnem kell téged, ha elmondom, amit tegnap ígértem, onnantól nincs visszaút, nincs döntési lehetőség! El kell fogadnod a Zen-kert által felajánlott sorsod! – Értem, mester! – El kell hagynod a családodat, le kell mondanod minden e világi élvezetről, és a hit óceánjába kell merülnöd. – Megértettem, mester! Elfogadom a sorsom, bármit tartogat számomra!…
Read MoreA Zen-kert titka (1. rész)
– Mester! – szólította meg az ifjú tanítvány bátortalanul a meditációjából éppen visszatérő mesterét. Órákon keresztül figyelte szótlanul a szerzetes mozdulatlanságát. Csupán mellkasának ritmikus fel-le mozgása árulkodott arról, hogy nem szenderült örök álomra a testben megöregedett ember, hanem igen is életben van, csak éppen egy másik létsíkon, a mi létünkkel párhuzamos, számunkra láthatatlan világban jár. Az ifjú már-már feladni látszott a várakozás gyötrelmes óráit, mikor mestere végre befejezte a szakrális utazást, és visszatért a földi, kézzel fogható világba. – Mester! – szólította meg ismét! – Mondd, fiatal barátom! – tárta…
Read More