Kategória: Kultúra

Élt egyszer szép Nipponországban, annak is egy falucskájában, egy jó öreg ember. Egy verebecske szokott volt hozzá el-ellátogatni; viselte is a gondját, szeretgette, ápolgatta. Egy öreg asszony szomszédja volt ennek az embernek, rosszlelkű is volt, meg kapzsi is. Rizst vett elő egy nap az öreg asszony és keményítőt készített belőle. Amint javában dolgozgatott rajta, odatalált tévedni a kis verebecske, és hogy hogy nem, belekóstolgatott a keményítőbe. Ugy elfogta az öreg asszonyt a nagy méreg, hogy megragadta az ártatlan kis madarat és nem kitépte a nyelvét? Ki biz az. Sírva-csipogva repült…

Read More

Két kis krizantém virágzott a réten, egy tőből fakadt mind a kettő. Egyforma volt a két test­vér­ke, egy a növésük és egy a mosolygásuk. Csak a színük volt éppen más-más, az egyik fehér volt, akár a hó, a másik meg sárga, akár a sárarany. A fehér virágnak Fehérke, a sárgá­nak meg Sárgácska volt a neve. Nappal sütkéreztek és a napsugarakkal játszadoztak, éjjel meg harmatcseppeket ittak és csendes-nyugodtan elszunyókáltak. Igy éldegéltek nap-nap után, hét-hét után. Egy öreg ember jött egyszer arrafelé, megáll a két szép virágszál előtt és nézegeti őket. Odalép…

Read More

Read More

Read More

Read More

Read More

Volt egyszer egy házaspár; az ember is öreg volt már, az asszony is. Felmegy egy nap az öreg a hegyre, füvet-mit akart kaszálgatni; az asszony meg a hegyi patak felé indult, hogy a szennyesét hozza valahogy rendbe. Amint javában mosogatott, sulykolgatott, egyszerre csak azt látja, hogy fent a hegyről kippen-koppan, liccsen-loccsan, egy őszibarack gurulgat a viz­ben, lefelé őhozzá, a patak aljára. – Jó nagy, ha vagy, szállj le hozzám; kicsiny, ha vagy, ne szállj hozzám, – hajtogatja az öreg asszony. Egy jó nagy barack gurult oda az asszony lába elé.…

Read More

  –Chisa! Gyere csak!–kiáltott ki a laptop mellől a konyhában tevékenykedő barátnőjének Minori. Chisa egy tányérral a kezében, amelyet éppen szeretett volna elrakni a helyére, jelent meg. El is felejtette hirtelen, hogy a kezében maradt. Minori éppen az egyik közösségi oldalon nézte Molnár úr egyik megosztott videóját. –Nézd! Japánok táncolnak! Chisa nem értette, mi olyan különleges ebben. Látott már elég japán táncot Tokióban és Okinavában is. A fennkölt kagura táncot, a maszkok mögé bújtatott táncosok által előadott gigaku-t vagy éppen azt, amelyik egy történetet mesél el japán fiatalok előadásában.  …

Read More

  Január második hétfője a legfontosabb nap a japán fiatalok számára. Ezen a napon ünneplik nagykorúságukat azok, akik az elmúlt év április 2 és az idei év április 1 között töltik be a huszadik életévüket. (Így tulajdonképpen nem minden ünnepelt töltötte be a huszadik életévét, akadnak 19 évesek is.) A hagyomány az ősi időkben gyökerezik, és a mai napig nagy jelentőséggel bír, hiszen ez a nap a választóvonal. Innentől számít az ünnepelt felnőttnek; szavazhat, cigarettát és alkoholt vásárolhat. Valamint jogosulttá válik a felnőtteknek fenntartott szórakozóhelyekre bemenni. Ezzel együtt természetesen a…

Read More

A Hét Fű fesztivál vagy Nanakusza no szekku (七草の節句) egy régóta fennálló japán szokás: január 7-én hétféle fűvel ízesített rizses zabkását esznek. A nanakusza hét, fogyasztásra alkalmas tavaszi gyógynövény összefoglaló neve; a növények általában a következők: japán petrezselyem (せり, szeri pásztortáska (なずな nazuna) gyopár (母子草, hahakogusza) tyúkhár (蘩蔞, hakobe) bojtorjánsaláta (小鬼田平子, koonitabirako） fehér retek (蕪, kabu) jégcsapretek (大根, daikon) A összetevőket tekintve előfordulhatnak eltérések, megesik, hogy egyiket-másikat helyi gyógynövénnyel helyettesítik. Január 7-én reggel, vagy az azt megelőző éjszaka elhelyezik a füveket, a rizsgombócot és egy fából készült mozsártörőt egy vágódeszkán.…

Read More