Kategória: Kultúra

  Poetica A történők elszomorítanak. Az öröm otthona: a Pillanat. Minden történet vége: pusztulás. A Villanó Fény: örök. – Semmi más. Globálfolklór képmesék Figyelmeztetés közmondás módra A félelem veszélyt terem! Axióma Mestertől soha olyant nem tanulhatsz, mint a Tanítványtól. Tudósítás a terepről Bibó Istvánnak Én már félek a demokráciától is: látom működni. Szellemi bátorság „Esküdni mernék rá, hogy valószínű az, hogy lehetséges!” N. N. Finoman Faragott Bunkó 2 igazság hommage à Vonnegut jr. Nem lehet mindenre gondolni.              * Gondolni mindenre lehet. Nyilatkozat Nem vagyok beteg, csak öreg: Egészséges Gyógyíthatatlan. Tettem,…

Chisa a hasára tette a kezét, amelyben egy új élet sarjadt. Smaragdzöld ruháján táncot lejtettek a Nap halvány, de mégis erős sugarai. Kissé fáradt volt, mert végig állnia kellett a zsúfolt buszon. Japánban nem nagyon szokás átadni a terhes nőknek vagy az időseknek a helyet. Ha itt végeznek, mennek Dr. Kajiwara rendelőjébe. Dr. Kajiwara Chisa nőgyőgyásza. Ma talán megtudják, hogy kisfiuk vagy kislányuk fog születni. Chisa a múltkor látott a buszon egy külföldit, talán német lehetett, aki át akarta egy idős embernek adni a helyét, de az megsértődött, amiért olyan…

  Ahogyan egy szamuráj mondta: „a magyarok és japánok gondolkodása sokban hasonlít egymáshoz” ezt a kijelentést Suzuki Kimiyoshi sensei tette meg, aki jelenleg is Pécsen él és egy dojo vezetőjeként igyekszik átadni Japán kulturális elemeit, mentalitását és a bushidot próbálja közvetíteni az érdeklődő tanítványok felé. Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy mégis mik ezek a közös kulturális elemek és mégis hogyan terjedt el a harcművészet mint aprócska szelet a Japán kultúrából. A következőkben igyekszem bemutatni ezt a folyamatot kitérve a legnépszerűbb harcművészeti stílusokra és azok elterjedésére Magyarországon. Ahogyan Japánban az…

Kazuki végigsimította éjfekete haját, leporolta eredetileg világoskék ruháját, amelyet felesége, Chisa hiába próbált kimosni folyton tisztára, mindig meglátszott rajta a korom és az olajfoltok. A gyárnak azon a részén dolgozott, ahol kemencével kiégetik az alapanyagot. A kemence takarítása is rá volt bízva. Ilyenkor mindig tiszta korom lett. Simára borotvált arcán megcsillant a lift lámpájának fénye. Lehajtotta a fejét, ahogy kilépett a felvonóból, amely a tizedik emeletre repítette fel. A fehér falú folyosón, amelyet éppen most mostak fel a takarítószolgálat emberei, tisztítószer illata csapta meg az orrát. Arcára a bosszankodás és…

Allegória 1. hűsítő záport remél a kertben égő rózsatő-magány forró párában remegnek izzó kövön az esőcseppek lehulló magány az égből a föld felé rózsákat áztat Fiatal évek 1. utakat éltem egy vén alázatával nyári nap alatt 2. mélyzöld utakat porfelhő takart mégis nyíltak a napra 3. szalma-virágzás a por izzik az úton és esőt remél 4. út por izzadás nap hevében szédülés fogcsikorgatás

Mindig ugyanaz az álom. Vihar előtti csend, alattomosan lopakodó, láthatatlan fenyegetés. Az idő lelassul, a szív a dobhártyában zakatol. A lidércnyomás végén ijesztő zuhanás. Kinyitotta a szemét, hunyorogva körülnézett. Megkönnyebbülve tapasztalta, hogy minden a helyén. Földön heverő, gyűrött futonja mellett kicsi dohányzóasztal, tetején színes újságok, magazinok. Valamivel odébb ócska állvány kis képernyős monitorral. A sarokban főzőfülke, mellette tenyérnyi fürdőszoba. A polcok roskadásig zsúfolva limlomokkal. Micsoda patkánylyuk! Ahogy néhány másodpercig küzdött, hogy kitörjön az álom hatása alól, nem jutott dűlőre, örüljön-e az ébrenlétnek vagy sem. Zsibbadtan feltápászkodott. Ujjai gépiesen kutattak ruhái…

Egy hónapja láttam őt először. Emlékszem, az ég épp hatalmas könnyekkel mosta az utcát, és a sűrű esőfüggöny elmaszatolta az épületek színeit és vonalait. Egyetlen vendég volt a kávézóban, az öreg isten a sarokasztalnál, akit én csak Kalaposnak hívtam. Olykor az egész délutánt is nálunk töltötte, és három vagy akár négy kávét is megivott, és közben egymás után szívta a piros Marlboro cigarettákat. A főnök kedvelte, gyakran imádkozott is a szentélyénél, ezért az öreg mindig ajándékba kapta az utolsó aznapi kávéját. Délután négy óra körül lehetett, amikor benyitott. Néhány másodpercre…

  Jo-Jo. A két Jo. Viccelődve nevezték így őket az egyetemen a társaik. Gyakran tanultak együtt, általában a könyvtár nagy olvasótermében. Jonatan és Youko. Youko, a japán lány, nagyon zárkózottnak tűnt. Senki sem tudta úgy igazán, miért pont Magyarországot, miért pont Budapestet választotta az egyetemi tanuláshoz, hiszen a magyar nehéz nyelv, s angolul kitűnően beszélvén, nyilván sok más egyetemen is tanulhatott volna. Jonatan jól szituált családban nőtt fel, apja orvos volt, anyja pszichológus. Nővére, aki nyolc évvel idősebb volt nála, már férjhez ment, s két kisgyereket nevelt. Jonatan otthon lakott…