Elillan a Nap. Napocskám, napraforgód vagyok, maradok. Szállok madárként, felhők és Nap ölelnek: nem zuhanhatok. Esőverte fák szürke felhők során át nem látom Napom. Fűszálon remeg a tegnapi esőcsepp, Nap felszárítja. Eső mosta kert: ibolyák szőnyege lent napfényt áhítnak. Szobámba zárva fehér árnyék vagyok csak, kint éget a Nap. Hajóm tovaszáll víz tükrén aranyhíd vár napfény-üzenet.
Read MoreKategória: Kultúra
Balogh Orsolya: A homok asszonya egy karaoke bárban
Tavaly költöztem Tokióba. Ez volt minden álmom, Japánban élni. Lélekben japánnak tartom magam. Mindig is közel állt hozzám a szamurájok világa, a busidó, a sintoizmus, de főként az a misztikus, varázslatos világ, amit Japán a magáénak tudhat szentélyeivel, isteneivel és megannyi csodálatos teremtményével. A történetem egy része teljesen hétköznapi. Vakmerően, alig pár szavas japán nyelvtudással kiköltöztem 24 évesen. Kibéreltem egy egyszobás lakást, boldogan, de valahol mégiscsak magányos érzettel fekve le minden este a futonomra. Majd három hét tengődés után állást kaptam egy éjszakai karaoke bárban, ahol főként angol nyelvű, de…
Read MoreVégzetes harapás (kisregény) – 23. rész
(folytatás) – Yumiko? Itt vagy? – forgolódott Tanaka, mikor pár éjszaka elteltével ismét a hófehér szobában találta magát. – Itt vagyok! – súgta a kislány, és elősejlett a semmiből a fekete pont, ami a jelenlétét igazolta. – Pszt! – Rendben! – intette csendre saját magát mutatóujja felemelésével a szája elé. – Most már tudni akarok erről az egészről! Hol vagyunk? Mi folyik itt? – Mondom! – nézett maga mögé óvatosan Yumiko, miután odaért bácsikája elé. – Félsz valamitől, kicsi sakurám? – faggatta továbbra is a fekete szépséget, akit szürke, élettelennek…
Read MoreMüller Márta: Az aranytál
Hárman voltak a halászbárkában, az öreg Fuyuki, és két fia, a legidősebb, Akino, és a legkisebb, Cho. Volt még két fia az öregnek, de ők bent laktak és dolgoztak a városban, állandó munkahelyük volt, és már nem kívántak visszatérni a falujukba. A halászmesterséget csak Akino vette át az öregtől, többé-kevésbé együtt is laktak, mert Akino az öregek háza mellett építette fel a maga házát. Már megszületett az első gyermeke, egy kislány, pár hónapos csecsemő, aki otthon volt természetesen az anyjával. Cho még iskolába járt, autószerelőnek tanult. A városba költözésre vágyott…
Read MoreNovember 23: Munka köszönete napja (勤労感謝の日)
Ekkor ünnepeljük a munkát és termelést, és egymásnak köszönetet mondunk. Régebben ez volt az aratási ünnep. Inter Japán Magazin
Read MoreÍró-Újságíró Pályázat III. díjazott – Bukros Zsolt: Isteni szél
Tanaka Yamamoto fáradtan állt a metrókocsi sarkában, hosszú, homokszínű ballonkabátja műszálas szemfedőként borult a testére. Praktikus viselete megóvta a késő novemberi hidegtől, és a derekára kötött tradicionális katanát is tökéletesen elrejtette. Tanaka körül sötétségbuborék lüktetett; csapzott, fekete haja függönyként hullott a vállára, karikás szemében fáradtság csillogott. A Marunocsi vonalon haladó metrószerelvény beállt a Minamo-Aszagaja állomásra, és a férfi félig lehunyt szemhéja alól figyelte a ki-beáramló emberek kifejezéstelen vonásait. Tanaka jó néhány évig rendőrségi rajzolóként kereste a kenyerét, tehetsége mindenkit lenyűgözött. Gonosz arcokat ábrázoló fantomképeinek elkészítésekor az jelentette számára a legnagyobb…
Read MoreB. Tóth Klári: Haiku
Még alig pirkad csak sejlik a körvonal hasít a sugár Halvány liláskék alapra feszül az ég mennyei dráma Narancsruhát ölt álmából ébred a Nap hűvös hajnalon Várandós az ég szülőágyon vajúdik kibukkan a Nap Inter Japán Magazin
Read MoreOkinawa, a karate földje ?
Okinawa Japán legdélebbi szigete, mely régen külön királyság volt. A szigeten még ma is tartják a régi hagyományokat. Az örökség egyik fontos része a karate, melyet ma már sportként űznek, de régen, a Ryukyu királyság korában titokban gyakorolták, és a királyság nemesei generációról generációra adták tovább fortélyokat.
Read MoreÍró-Újságíró Pályázat II. díjazottja – Veres Tamás: Két magyar Yokohamában
A férfi, mielőtt belépett a házba, levetette a cipőjét. Igyekezett a helyi szokásoknak megfelelően úgy letenni, hogy az orra az ajtó felé nézzen, utána belépett az ebédlőbe. Megigazította szakállát és dús bajszát. Az ebédlő tele volt japán emberekkel. A földműveseit és a halászait és a barátait vendégelte meg ma Kubota Szan. A szakállas férfi az egyik barátja volt. Kubota szan háza táján ez volt a szokás ilyenkor, cseresznyevirágzás idején. Komoran kanalazta mindenki a miszolevest. Nem is nagyon látott még japán embert mosolyogni, mióta itt van. A miszoleves után a sashimi…
Read MoreÍró-Újságíró Pályázat I. díjazottja – Nagykutasi Tibor: Vérző hegy
1873. júniusa – Andrássy szan! – hajolt meg a gróf mellett tiszteletteljesen Ivakura Tomomi, a japánok nagykövete és a Japánban nevelkedett tolmács, akinek a nagyszülei magyarok voltak. – Kérem! – mutatott Andrássi Gyula a mellette lévő üres székre, hellyel kínálva távolról érkezett vendégét. – Bocsásson meg, Andrássy szan! – kezdte mondandóját a nagykövet tolmácsa magyarul. – Uram, Ivakura főminiszter szavait tolmácsolnám Ön felé. – Hogyne! Mondja csak, figyelek! – Ivakura főminiszter Önnel szeretne érdemi tárgyalást folytatni, de négyszemközt, amely kérése eléggé kivitelezhetetlennek tűnik a sokaságban. – Rendben. Kövessenek! –…
Read More