Címke: Yumiko

Végzetes harapás (kisregény) – 19. rész

Katika

(folytatás) … – Nem tudom, kincsem! Nagyon furcsán viselkedsz mostanában! – Furcsán? – nézett anyjára könnytől csillogó, fájdalmas tekintettel a kislány. – Miért mondasz ilyent? – Mert nagyanyád szerint dühkitöréseid vannak! Kitéped a hajad, tele van az egész tested karmolásokkal, meg foltokkal! – De én nem… – rázta tagadóan a fejét. – De! Sajnos igen! – fogta meg óvatosan a lány törékeny bokáját, és felhúzta a koszos hálóinget. – Nézd! Mindenütt! Zúzódások, hegek! – Akkor vigyél orvoshoz! – Tudod jól, hogy nem vihetlek! Nagyanyád a mi gyógyítónk! Megharagudna rád is,…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 18. rész

Katika

(folytatás) – Yumiko! – nézett kétségbeesetten eszméletlen, földön fekvő lányára Airi, miután belépett a pincehelyiség ajtaján. – Anyám! Mi történt Yumikoval? – Nem tudom! – dugta a kislány kezei közé a tenyerében szorongatott fekete hajtincseket, és idegesen próbálta palástolni az arcára kiült pszichés erőfölényét, mielőtt az asszony leér a pislákoló fénybe. – Nem tudom, Airi! A haját tépte, mikor ideértem! Rángatózott, erőteljesen zihált, majd eldőlt. Nyúltam utána, de beütötte a fejét. Nem tudtam eldönteni, hogy hozzád fussak-e, vagy maradjak vele! – Mióta eszméletlen? Yumiko! Édesem! – szorította magához a törékeny…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 17. rész

Katika

  (folytatás) fejezet Rabságban   – Yumiko! – kiáltott az idős asszony idegesen! – Már megint szanaszét van a holmid! – Bocsáss meg, nante! – hajolt meg a koszos rongyban reszketegen álló kislány megszeppenve nagyanyja előtt! – Kerestem valamit! – Megtaláltad, te semmire kellő? – visítozott újfent a lányra. – Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek! – Megtaláltam! – felelte Yumiko, fejét a földnek hajtva. Hosszú, fekete haja átlibbent vállán a biccentéstől, és arca elé lógott, eltakarva keserű, haragos tekintetét. – Megtaláltam, nante! – Akkor tűntesd el, amit magad után…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 15. rész

Katika

  (folytatás) … ~ Yumiko! – mormolta magában Yamato többször is, mialatt magába roskadtan nézte az elsuhanó tájat. Az évnek abban a szakában rendkívül szokatlan jelenségnek számító tejköd úgy foszlott szét, mintha nem is lett volna. Mellettük, az úttesttel párhuzamosan két oldalt bambuszerdők és lombos fák százai szakították meg a nap átszűrődő sugarainak folyamatosságát, minek köszönhetően folyton vibráló pászmák alkottak sávokat az útra, és az elhaladó autóban ülőkre. Yamato a könyöklőre támaszkodva, állát dörgölve morfondírozott, többször ujjaival szemeit nyomkodta, masszírozta egykedvűen. ~ Mi történik velem? Két furcsa álom, pár nap…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 23. rész

Szerkesztő

(folytatás) – Yumiko? Itt vagy? – forgolódott Tanaka, mikor pár éjszaka elteltével ismét a hófehér szobában találta magát. – Itt vagyok! – súgta a kislány, és elősejlett a semmiből a fekete pont, ami a jelenlétét igazolta. – Pszt! – Rendben! – intette csendre saját magát mutatóujja felemelésével a szája elé. – Most már tudni akarok erről az egészről! Hol vagyunk? Mi folyik itt? – Mondom! – nézett maga mögé óvatosan Yumiko, miután odaért bácsikája elé. – Félsz valamitől, kicsi sakurám? – faggatta továbbra is a fekete szépséget, akit szürke, élettelennek…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 22. rész

Szerkesztő

(folytatás) …– Tanaka! Tanaka! Yumiko vagyok! – Hol vagy, kicsi sakurám? – nézett körbe Tanaka, aki érthetetlen módon újra a végtelen fehérségben találta magát tanácstalanul. Lépni próbált, majd úszni a levegőben, de ezúttal sem talált semmilyen kapaszkodót, ahonnan elrugaszkodhatott volna. Azt sem tudta, hogy lélegzik-e, és ismételten nem voltak irányok. – Tanaka! – hallotta újból, majd megjelent a fekete pont, és korábbi élményéhez hasonlóan, Yumiko törékeny teste tűnt ki. – Yumiko! – szólította kedvesen a kislányt, majd elszörnyedve próbált hátrálni, sikertelenül, mikor egész alakja kirajzolódott. – Mi történt veled? Kicsim!…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 19. rész

Szerkesztő

(folytatás) … – Nem tudom, kincsem! Nagyon furcsán viselkedsz mostanában! – Furcsán? – nézett anyjára könnytől csillogó, fájdalmas tekintettel a kislány. – Miért mondasz ilyent? – Mert nagyanyád szerint dühkitöréseid vannak! Kitéped a hajad, tele van az egész tested karmolásokkal, meg foltokkal! – De én nem… – rázta tagadóan a fejét. – De! Sajnos igen! – fogta meg óvatosan a lány törékeny bokáját, és felhúzta a koszos hálóinget. – Nézd! Mindenütt! Zúzódások, hegek! – Akkor vigyél orvoshoz! – Tudod jól, hogy nem vihetlek! Nagyanyád a mi gyógyítónk! Megharagudna rád is,…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 18. rész

Szerkesztő

(folytatás) – Yumiko! – nézett kétségbeesetten eszméletlen, földön fekvő lányára Airi, miután belépett a pincehelyiség ajtaján. – Anyám! Mi történt Yumikoval? – Nem tudom! – dugta a kislány kezei közé a tenyerében szorongatott fekete hajtincseket, és idegesen próbálta palástolni az arcára kiült pszichés erőfölényét, mielőtt az asszony leér a pislákoló fénybe. – Nem tudom, Airi! A haját tépte, mikor ideértem! Rángatózott, erőteljesen zihált, majd eldőlt. Nyúltam utána, de beütötte a fejét. Nem tudtam eldönteni, hogy hozzád fussak-e, vagy maradjak vele! – Mióta eszméletlen? Yumiko! Édesem! – szorította magához a törékeny…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 17. rész

Szerkesztő

(folytatás) fejezet Rabságban   – Yumiko! – kiáltott az idős asszony idegesen! – Már megint szanaszét van a holmid! – Bocsáss meg, nante! – hajolt meg a koszos rongyban reszketegen álló kislány megszeppenve nagyanyja előtt! – Kerestem valamit! – Megtaláltad, te semmire kellő? – visítozott újfent a lányra. – Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek! – Megtaláltam! – felelte Yumiko, fejét a földnek hajtva. Hosszú, fekete haja átlibbent vállán a biccentéstől, és arca elé lógott, eltakarva keserű, haragos tekintetét. – Megtaláltam, nante! – Akkor tűntesd el, amit magad után hagytál!…

s tovább!