(folytatás) … ~ Yumiko! – mormolta magában Yamato többször is, mialatt magába roskadtan nézte az elsuhanó tájat. Az évnek abban a szakában rendkívül szokatlan jelenségnek számító tejköd úgy foszlott szét, mintha nem is lett volna. Mellettük, az úttesttel párhuzamosan két oldalt bambuszerdők és lombos fák százai szakították meg a nap átszűrődő sugarainak folyamatosságát, minek köszönhetően folyton vibráló pászmák alkottak sávokat az útra, és az elhaladó autóban ülőkre. Yamato a könyöklőre támaszkodva, állát dörgölve morfondírozott, többször ujjaival szemeit nyomkodta, masszírozta egykedvűen. ~ Mi történik velem? Két furcsa álom, pár nap…
Read MoreCímke: erdő
Végzetes harapás (kisregény) – 14. rész
(folytatás) – Apám! Apám! – hallatszott többször a keserű, reszketeg hang. Érezhető volt a kislány szavaiban a kétségbeesés, félelem, segélykérés. – Apám! Hallasz? Hallod a hangom? – Yumiko! Merre vagy? – tapogatózott a rettegő apa az átláthatatlan ködben. – Szólj, lányom! Beszélj hozzám folyamatosan! Nem látok! Nem látlak! – Apám, erre! – hallatszott egyre kísértetiesebben, ahogy az erdő fái közt terjengő tejköd apró vízszemcséi megtörték a lány hangját, monoton duruzsolássá tompítva a gyermeki sikolyt. – Yumiko! Ne hagyd abba! – kiabált az apa a végtelen, szürke semmibe, vakon belebotolva…
Read More