(folytatás) – Apám! Apám! – hallatszott többször a keserű, reszketeg hang. Érezhető volt a kislány szavaiban a kétségbeesés, félelem, segélykérés. – Apám! Hallasz? Hallod a hangom? – Yumiko! Merre vagy? – tapogatózott a rettegő apa az átláthatatlan ködben. – Szólj, lányom! Beszélj hozzám folyamatosan! Nem látok! Nem látlak! – Apám, erre! – hallatszott egyre kísértetiesebben, ahogy az erdő fái közt terjengő tejköd apró vízszemcséi megtörték a lány hangját, monoton duruzsolássá tompítva a gyermeki sikolyt. – Yumiko! Ne hagyd abba! – kiabált az apa a végtelen, szürke semmibe, vakon belebotolva…
Read MoreVégzetes harapás (kisregény) – 14. rész
