Végzetes harapás (kisregény) – 18. rész

(folytatás) – Yumiko! – nézett kétségbeesetten eszméletlen, földön fekvő lányára Airi, miután belépett a pincehelyiség ajtaján. – Anyám! Mi történt Yumikoval? – Nem tudom! – dugta a kislány kezei közé a tenyerében szorongatott fekete hajtincseket, és idegesen próbálta palástolni az arcára kiült pszichés erőfölényét, mielőtt az asszony leér a pislákoló fénybe. – Nem tudom, Airi! A haját tépte, mikor ideértem! Rángatózott, erőteljesen zihált, majd eldőlt. Nyúltam utána, de beütötte a fejét. Nem tudtam eldönteni, hogy hozzád fussak-e, vagy maradjak vele! – Mióta eszméletlen? Yumiko! Édesem! – szorította magához a törékeny…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 17. rész

  (folytatás) fejezet Rabságban   – Yumiko! – kiáltott az idős asszony idegesen! – Már megint szanaszét van a holmid! – Bocsáss meg, nante! – hajolt meg a koszos rongyban reszketegen álló kislány megszeppenve nagyanyja előtt! – Kerestem valamit! – Megtaláltad, te semmire kellő? – visítozott újfent a lányra. – Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek! – Megtaláltam! – felelte Yumiko, fejét a földnek hajtva. Hosszú, fekete haja átlibbent vállán a biccentéstől, és arca elé lógott, eltakarva keserű, haragos tekintetét. – Megtaláltam, nante! – Akkor tűntesd el, amit magad után…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 18. rész

(folytatás) – Yumiko! – nézett kétségbeesetten eszméletlen, földön fekvő lányára Airi, miután belépett a pincehelyiség ajtaján. – Anyám! Mi történt Yumikoval? – Nem tudom! – dugta a kislány kezei közé a tenyerében szorongatott fekete hajtincseket, és idegesen próbálta palástolni az arcára kiült pszichés erőfölényét, mielőtt az asszony leér a pislákoló fénybe. – Nem tudom, Airi! A haját tépte, mikor ideértem! Rángatózott, erőteljesen zihált, majd eldőlt. Nyúltam utána, de beütötte a fejét. Nem tudtam eldönteni, hogy hozzád fussak-e, vagy maradjak vele! – Mióta eszméletlen? Yumiko! Édesem! – szorította magához a törékeny…

s tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 17. rész

(folytatás) fejezet Rabságban   – Yumiko! – kiáltott az idős asszony idegesen! – Már megint szanaszét van a holmid! – Bocsáss meg, nante! – hajolt meg a koszos rongyban reszketegen álló kislány megszeppenve nagyanyja előtt! – Kerestem valamit! – Megtaláltad, te semmire kellő? – visítozott újfent a lányra. – Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek! – Megtaláltam! – felelte Yumiko, fejét a földnek hajtva. Hosszú, fekete haja átlibbent vállán a biccentéstől, és arca elé lógott, eltakarva keserű, haragos tekintetét. – Megtaláltam, nante! – Akkor tűntesd el, amit magad után hagytál!…

s tovább!