Címke: Tanaka

Végzetes harapás (kisregény) – 22. rész

Katika

  (folytatás) …– Tanaka! Tanaka! Yumiko vagyok! – Hol vagy, kicsi sakurám? – nézett körbe Tanaka, aki érthetetlen módon újra a végtelen fehérségben találta magát tanácstalanul. Lépni próbált, majd úszni a levegőben, de ezúttal sem talált semmilyen kapaszkodót, ahonnan elrugaszkodhatott volna. Azt sem tudta, hogy lélegzik-e, és ismételten nem voltak irányok. – Tanaka! – hallotta újból, majd megjelent a fekete pont, és korábbi élményéhez hasonlóan, Yumiko törékeny teste tűnt ki. – Yumiko! – szólította kedvesen a kislányt, majd elszörnyedve próbált hátrálni, sikertelenül, mikor egész alakja kirajzolódott. – Mi történt veled?…

Read More

Végzetes harapás (kisregény) – 21. rész

Katika

  (folytatás) *** – Tanaka! Tanaka! – hallatszott a semmi közepén az ismétlődő hívás. – Ki az? – tekintett körbe Tanaka a hófehér végtelenben. Mintha egy teljesen fehérre festett helyiségben állna, ahol a mennyezet és a padló is egyszínű. De nem voltak sarkok, élek, és padlót sem érzett maga alatt. Csak lebegett ott a semmiben. Annyit tudott, hogy ott van. – Tanaka! – hallatszott újra, és újra. – Ne ijedj meg! – Itt vagyok! Hallak, de nem látlak! – forgott körbe maga körül Tanaka. Nem érzett irányokat, nem látott semmit…

Read More

Végzetes harapás (kisregény) – 22. rész

Szerkesztő

(folytatás) …– Tanaka! Tanaka! Yumiko vagyok! – Hol vagy, kicsi sakurám? – nézett körbe Tanaka, aki érthetetlen módon újra a végtelen fehérségben találta magát tanácstalanul. Lépni próbált, majd úszni a levegőben, de ezúttal sem talált semmilyen kapaszkodót, ahonnan elrugaszkodhatott volna. Azt sem tudta, hogy lélegzik-e, és ismételten nem voltak irányok. – Tanaka! – hallotta újból, majd megjelent a fekete pont, és korábbi élményéhez hasonlóan, Yumiko törékeny teste tűnt ki. – Yumiko! – szólította kedvesen a kislányt, majd elszörnyedve próbált hátrálni, sikertelenül, mikor egész alakja kirajzolódott. – Mi történt veled? Kicsim!…

Read More

Végzetes harapás (kisregény) – 21. rész

Szerkesztő

(folytatás) *** – Tanaka! Tanaka! – hallatszott a semmi közepén az ismétlődő hívás. – Ki az? – tekintett körbe Tanaka a hófehér végtelenben. Mintha egy teljesen fehérre festett helyiségben állna, ahol a mennyezet és a padló is egyszínű. De nem voltak sarkok, élek, és padlót sem érzett maga alatt. Csak lebegett ott a semmiben. Annyit tudott, hogy ott van. – Tanaka! – hallatszott újra, és újra. – Ne ijedj meg! – Itt vagyok! Hallak, de nem látlak! – forgott körbe maga körül Tanaka. Nem érzett irányokat, nem látott semmit a…

Read More