A koto (箏) hagyományos japán húros, pengetős hangszer. Tizenhárom húrja van, mindegyik egy-egy mozgatható húrlábbal van két részre osztva. Teste hosszúkás, lapos, enyhén ívelt tégla alakú, általában kiri, azaz császárfából készítik. A jobb kéz hüvelyk-, mutató- és középső ujjára gyűszűszerűen felhúzható pengetőkkel szólaltatják meg. Régen a húrjait selyemből fonták, manapság legtöbbször nejlonból készülnek. Játék közben hagyományosan a koto vízszintesen a talajra van fektetve, a zenész felőli jobb oldalát kis lábak emelik magasabbra. A zenész a hangszer jobb oldalánál törökülésben (agura) vagy a sarkain ülve (szeiza) foglal helyet, jobb kezével pengeti…
Read MoreÖsszes hír
Május 5: Gyereknap (こどもの日)
A fiúgyermekkel megáldott családok a szabadban színes, hal formájú szélzsákot állítanak ki. Minden egyes hal egy fiúgyermeket szimbolizál. Otthonukban pedig egy kicsinyített szamuráj készletet állítanak ki, amely páncélból (yoroi), sisakból (kabuto), és fegyverekből áll. A páncél és sisak az erős és egészséges fiúgyermeket szimbolizálja. Inter Japán Magazin
Read MoreVarga púpján nincsen áldás (Tréfás mese)
Ágról szakadt öreg apó, házalgató szegény szabó. Kimonódra folt ha kellett, obi-öved ha kifeslett, egy-kettőre foldozgatta s ha kurta volt, még hosszabbra toldozgatta. Házból házba botlott szegény, tengett-lengett szűkre szabott kenyérkéjén. Siet egy nap messze útról otthonába, kidűlt-bedűlt, idres-gödrös putrijába; veszi elő estebédjét, keresgéli kormos üstjét. Rizzsel tele edénykéje régi helyén, tüzelője, gerjesztője kemencéjén, ám hűlt helye rézüstjének, lába kelt rézedényének. Hogyan főzzön, ha nincs üstje? Merre szálljon fel a füstje? Még a minap helyén lógott, amint ócskát, szakadt gúnyát foltozgatott. Keseredő bánatában, szívszorító fájdalmában hol a rizsestálját nézi, hol…
Read MoreMájus 3: (憲法記念日): Ekkor emlékezünk Japán háború utáni alkotmányának létrejöttére
Szakuravirágzás idején
A szakuravirágzást főleg Japánnal és a japán kultúrával azonosítják, meghatározó esemény országszerte. A legelterjedtebb nézet szerint a japáncseresznye, azaz a szakura (sakura) a Himalája-hegységből származik. A Japán Meteorológia Hivatal 1953 óta, minden évben részletesen tájékoztat arról, hogy az egyes prefektúrákban mikor várható a virágzás kezdete illetve mikor van a virágzás legszebb periódusa. A szezon kezdetét akkor jelentik, be hivatalosan, amikor a tokiói Jaszukuni-szentélyben szirmot bontanak a cseresznyefák. Ez a természeti jelenség az országban délről északra haladva egyre későbbi időpontokban következik be. A virágzás a szigetországban országszerte nagyon népszerű, egyúttal több…
Read MoreCseh Károly: Haikuk
Tavaszi gyors Nyúladzik sorra a rög már a tavaszba – szem el nem éri. Zöld futam Lópatkók nyoma frissell a fűben. Lantokon zendül meg a zöld. Ikertüzek Két nyírfa-láng közt – zöldbe a barmot – Szent György minket is áthajt.
Read MoreLámpás fesztivál (灯籠流し, tóró nagasi)
A Bon ünnep lezárásának általános szokása. Kicsi papír lámpásokat, amelyekben égő gyertya van, a folyóra, a tengerre vagy az óceán vizére rakják és hagyják őket elúszni, vagy pedig elengedik a levegőben és azok elszállnak az éjszakában. A fényük arra hivatott, hogy a család meghalt tagjainak lelkét vezessék. Általában az az ember, aki elengedi a lámpást, ír egy üzenetet az oldalára. Nakano Inter Japán Magazin
Read MoreJamagáta ajándéka (Tréfás mese)
Irígy ember Jamagáta, más ezüstjét, bárki kincsét réznek látta. Kuporgatta, félrerakta pénzecskéjét, széltől óvta, nagyritkán ha kinyitotta erszénykéjét. Újév napja, háládatok nagy hónapja derengőben, télvíz idő engedőben. Zivataros orkán helyett lenge szellők lengedeztek. Újesztendő, langyos idő kiragyogtán, oltártüzek bálványszerte kigyulladtán, virág nyílik szíven, lelken, rügyet fakaszt embereken. Földi lakók szemén, száján, meg nem szűnő mosolygásán, derű színes áradatja, szeretetnek szíves szava. Se adós, se hitelező, csakis kedves ajándékot adó, vevő. Se bosszúnak, se haragnak, nincsen helye se bánatnak, se rosszlelkű indulatnak. Fukar ember Jamagáta, ajándékát ember fia rég nem látta.…
Read MoreSárkány lelke (Tréfás mese)
Özvegy sorban élt az anyja, egy öröme egyetlenke kis magzatja. Adta fickó indulatos, kérő szóra szertelen mód akaratos. Szót nem fogad anyókának, nyomát üti gond és bánat. Vásár útját járta anyja s amint benéz apró boltba, játékosba, Sárkány rázza veres fejét, papirosból lábát, kezét. Két tűzszeme mintha égne s keresztbe áll ferdén néző tekintése. Tudakolja Sárkány árát, megvásárol vásárfiát, viszi haza lurkójának, rosszalkodó magzatjának. Kap a fickó a vásáron, bálványszemű rőt Sárkányon, megereszti hosszan nyúló fonálkáját, jobbra-balra himbáltatja kezét, lábát, tűzderekát. Ám a Sárkány tűzszín arca sehogyse száll fel magasra,…
Read MoreSzebb várost építünk!
Jelentkezett Kazu barátom, akinek sógora halálát lelte a szökőárban. Egy tolószékes öregnek segített menekülni, amikor elkapta őket egy házakat elsodró hatalmas hullám. Azóta semmi hír róluk, még a holttestük sem került elő. Ötödik hete ennek. Az eltűnteket idővel halottá nyilvánítják, és bekerülnek a nemzet képzeletbeli temetőjébe. Nagy veszteség a mostani! Egy sokat szenvedett nép újabb fájdalma, 28 ezer valódi vagy jelképes japán temetés,. A sebek gyógyulnak, mert nincs idő a múlton elmélkedni. A jelen és a jövő megköveteli, hogy e világban éljünk. – A barátomtól kaptam ezt a plakátot, ahol…
Read More